Kamaszos, szerelmet hajszolós, önismeretes.

Sunny egyedül marad otthon, az anyja elutazott és a lányé a ház. Megvannak a maga tervei: egy jó londoni kirándulás a legjobb barátnőjével. Egy közös éjszaka a helyes barátjával, amikor mindketten elvesztenék a szüzességük. De a londoni kirándulás alatt Sunny meglát a telefonon egy képet: a barátja egy másik lánnyal csókolózik! Kiborul, szakítana, de Mark megnyugtatja, félreértés történt. Sunny azért le akarja ellenőrizni a dolgokat. Két, akkor megismert francia sráccal mopedre pattan, és elindul Mark után. Megismeri a fiú egy olyan oldalát, amit addig elképzelni sem tudott, és az éjjel alatt hoz pár döntést a saját sorsáról is.

Alapvetően két típusa van az ifjúsági, szerelmes regényeknek. Az egyik, ami alig több egy mesénél. Van a tökéletes lány, meg a még tökéletesebb srác, akik nagyon hamar és nagyon végzetesen szerelmesek lesznek. Ez maximum annyiban variálható, hogy a lány a helyes szomszéd lány típus, nem a legszebb a környéken. A másikban a lány rádöbben, hogy a barátja mégsem olyan remek, és a girl power nevében önállósodik. Bocs, eszembe jutott egy harmadik is. A kamaszos fájdalmas, amiben van szerelem, dráma, sok feldolgozásra váró probléma. (Általában ezt az utóbbit szeretem legjobban.)

Manning regénye a második típusba sorolható. És nekem nagyon nem tetszett. Ennek volt pár oka:

1: Sunny. Rettentően utáltam a főszereplő lányt. A szerző egyszerre akar belőle érzékeny, érzelmes lányt faragni és egy menő kamaszt, aki most belevág a nagy kalandba és az erejére talál.  A két fele nekem nem illett össze, és különben sem tetszett, ahogy belefog a Mark vadászatba. A felmosót meg most sem értem.

2: a cselekmény. Olyan, mintha lenne, de igazából nincs neki. Sunny követi a fiúja nyomait, és minden állomásnál megtud valamit. A végére meg teljesen erejére talál, és leszámol mindennel, ami már nem kell neki. De konkrétan, miket csinál? Ül a mopeden, megy egyik helyről a másikra és ennyi. Untam is.

3: a stílusa. Bár a várost leíró betétek még szinte tetszettek is, de különben nem fogott meg. A szöveg is azt adja vissza, amilyen Sunny személyisége. És mivel Sunny stílusa nem tetszett, nem szerettem őt viszontlátni a szövegben sem.

4: humor. Ami olyan, mint a cselekmény. Mintha lenne, de igazából nincsen benne. Se a helyzetekbe, se a szövegben nem találtam vicces dolgokat.

5: tanulság. Ahogy mostanában több regényben is megtaláltam, nagyon megy a női erő kérdése. Nem kell pasi! Mindent meg tudunk oldani magunk is. A szerelem is, erősen másod, ha nem harmadlagos. Ha nincs benne őszinteség, ha nincs teljes elfogadás, akkor nem ér semmit az egész. Elég fura ez egy olyan regénybe, aminek a szerelem a fő témája. Egy este alatt eljut a lány az első szex tervezésétől a nagy szakításig.

Nekem nagyon nem jött be, nem is jut eszembe, mit szerettem volna benne. Max London.

Nem is tudom, kinek lehetne a kezébe adni úgy ezt a könyvet, hogy élvezze is a történetet. Valószínűleg annak, aki éppen ki akar lépni egy kapcsolatból, és most keresi hozzá az erőt. Másnak nem nagyon tudom elképzelni.

Londonban bármi megtörténhet - Mint ifjúsági: 30% érzelmekre összpontosító, karakterközpontú, nagyon lányos kötet.

Szubjektíven: 10% mondhatni, utáltam az egészet. A történetet, a szereplőket, a stílusát.