Fülszöveg: 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.
Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.
Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…
Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Szerintem: 

Röviden? Ez lehetne LOL-könyv is. Én kissé szenvedtem azzal, hogy

kevés volt nekem a cselekmény, de nem is az akarta eladni. Kamaszok érzelmi ügyei annál inkább.

Adott egy páros, akik rossz alvók. A kollégiumban, a konyhán meg összefutnak. Nem kezdenek el azonnal főzőcskézni, mint a borítón. Inkább olyan, mint az Álom két keréken Sarah Dessentől. Beszélgetnek, ismerkednek, a regény folyamán összerakják magukat és szerelembe is esnek, bár nem az a fontos, hogy lesz rózsaszín és boldog vég is.

Mira és Máté felváltva kapják a történetet, minimálisan összeértetve a történetet. Azért az nem jellemző, hogy ugyanazt a jelenetet duplán olvashatjuk, csak más szemszögből. Nagyon kamaszgondjaik vannak, amiket felnőtt fejjel azért nehezemre esik átérezni. Mira attól szenved, hogy a szülei el fognak válni. Eddig azt hitte, tökéletes a kapcsolatuk és most ezzel nem tud mit kezdeni. Máté kicsit másabb terheket kap – az apja vidékre akar költözni, és a fiú nehezen hagyja hátra előző életét, barátait. Sokkal nehezebb téma imádott nagyanyjának halálát feldolgozni, vagy meglátni, milyen rossz társaságba keveredett.

Alapvetően mindketten rendes, mindennapi fiatalok, akiket lehet kedvelni. Azért nekem Máté és az ő részei voltak az érdekesebbek – az a téma kifejezetten megfogott, hogy mi kell ahhoz, hogy ráébredjen, milyen káros baráti kapcsolatban ragadt benne. Már, ha azt annak lehet nevezni. Kapunk múltbéli példát is, de a jelenben az autóbalesettel is csak az lesz tiszta, hogy ez nem barátság. Egy különben értelmes kamasz ezt miért nem látja be? Erre is kapunk egy kis választ.

Azt mindenképpen tudom díjazni, hogy elsősorban nem romantikus regénynek éreztem. Ugyan az egymásra találás, a szerelem old meg dolgokat, de ez nem csak Máté – Mira egymásra találása. Magukban is helyre fognak tenni dolgokat attól függetlenül is, hogy a szerelem is rájuk talál.

Kétkezes, az egyik szereplőt az egyik, a másikat a másik szerző írta. Ettől függetlenül szépen össze lett simítva. Talán egyszer lesz kedvem úgy is elolvasni, hogy csak egyikük fejezetei, majd csak a másiké. De most, lineárisan haladva végig is működött. Kamaszos, érzelmes, néha talán érzékeny és értelmes mindkettő.

A pezsgőbb cselekményre kiéhezettségem azért bennem nyomot hagyott, de zsánerében kerek regény. Van szerelem, van kamasz probléma, lesz megoldás és tanulság az olvasóknak.

Idézet: 

Hedvig nagyi egyszer azt mondta, hogy a „sajnálom” az egyik kedvenc szava, mert anélkül is le tud vele zárni egy vitát, hogy elfogadná az „ellenfele” álláspontját.

Kell egy kis spontaneitás. Ez fűszerezi meg az unalmas életet.