Fülszöveg: 

Mikor a nagymamája jelentős összeget hagy rá, Viki rögtön tudja, mit kezdjen vele: kiélvezi a szabadságot, és egy évet külföldön tölt cserediákként. Letörve szülei ellenállását beleveti magát a kalandba, és hamarosan a francia kisvárosban, Saint-Brieuc-ben találja magát, a zajos Lavalette család otthonában, gyerekek, macskák, egy oldtimer-rajongó papa és egy művész mama társaságában. Viki lassanként magára talál az új életében, házibulik, tengerparti séták, kis és nagy barátságok, szerelmek forgatagában. Végre azt érzi, hogy él. Csakhogy előbb-utóbb vissza kell térni a saját életébe…

Szerintem: 

Aminek az a baja, hogy nagyon is el tudom képzelni róla, hogy élménybeszámoló. Vagyis, a regényességet hiányolom belőle, de nagyon.

A főszereplőnk Viki, egy

nagykamasz. Amikor a nagyanyjától pénzt örököl, kitalálja, hogy egy évre cserediák szeretne lenne. Az mondjuk meglepő, hogy angolul beszél jól, de egy francia kisvárosban köt ki. A regény meg annak a története, ott hogyan telnek a napjai.

Olyan, mintha naplót olvasnánk, amibe bele lennének tűzve a családnak írt levelek is. Igazán nincs cselekmény, élményeket és benyomásokat rögzít. Ami van, gyakran az is a sorok között zajlik. Azért lesz pár barátja, a tanév végére egy helyi fiúval is összemelegszik és mégsem érzem úgy, hogy volt egy kerek, egész történetem. Elment, iskolába járt, barátságokat kötött, hazament.
Ahogy már írtam, nem volt eléggé regényes.

Az élményt nekem a szó szerint bemásolt levelek, e-mailek is lehúzták. Egyszerűen nem szeretem ezt a formátumot, nem véletlenül kerülöm a levélregényeket is.
Magával a szöveggel nincs komolyabb bajom. Kamasz a főszereplő, nem voltak nagy elvárásaim. Az jobban megcsapott, amikor egy-egy oldal kimerül 2-3 mondatban és annyi.

A szereplőkkel különösebben semmilyen viszonyt nem sikerült kialakítanom. Nem utáltam, de nem is kedveltem meg őket. A meghalt nagymama volt az egyetlen, aki mélyebb benyomást tett rám és akinek eltaláltnak éreztem a megjelenését.
Konfliktusok meg nincsenek.

Zárásul, a borító alapból nem volt a szívem csücske, de olvasás után még annyira se tetszik. Bár francia cserediák lesz a hősnő, a francia életérzés vagy ottani kultúra, gasztronómia, stb. nincs benne, pedig a borító sugallná.

El is köszönök a könyvtől. Ez most nagyon nem talált rám.