Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Grylls: Vissza a dzsungelbe

Új kalandok a dzsungel könyvéből 2.

2018. augusztus 02. - BBerni86

Elefántot mentős, túlélős, dzsungelt járós.

Mak visszatért a szüleivel Londonban, de már egészen más ember lett belőle. Rengeteget komolyodott, vissza_a_dzsungelbe.jpgbelevetette magát a túlélés rejtelmeinek megismerésébe. Amikor apja egy díjat készül átvenni Indiába, addig jár a szülei nyakára, amíg őt is magukkal viszik – bár a nővérét is el kell viselnie. Mak és barátja, Diya a dzsungel mellett megfigyelt elefánt csordában felfigyel arra, hogy nincs meg a legkisebb borjú. Ők ráakadnak, orvvadászok kapták el. Mak átveri azzal a nővérét, hogy madárlesre megy, igazából Diya segítségével megszökteti a kis Hathi elefántot, és nekivágnak a dzsungelnek, hogy visszavigyék őt a mamájához a csoda GPS jelét követve. Ám az orvvadászok a nyomukban vannak, a dzsungel is veszélyes, és Anula is rájön, hogy az öccse nem madarakat ment el tanulmányozni.

Ha az ember egymás mellé teszi Bear Grylls olyan könyveit, melyek nem túlélő segédletek, három sorozatot láthatunk. Érezni bennük, ahogy egyre jobbak lesznek a történetek és maguk a szövegek is. Van fejlődés, amit tudok díjazni. Az első Túlélés: teljesítve kötetek még inkább túlélő trükkök köré írt kalandok voltak, majd Grylls a történetet tette az első helyre, amiben történetesen voltak túlélő trükkök is.

A dzsungel könyvés sorozata már szintet lép a jobb Beck kötetekhez képest is. Ez már remek ifjúsági olvasmány, amiből teljesen hiányzik az a darabosság és néhol erőltetettség, amit a többi kötetben éreztem – jó, az új Beck kötetekben már nincs benne, de ott sokkal sematikusabb a cselekmény. Azt hiszem már meséltem is, mindben pl. ott van a kötelező veszélyes állat, amit Beck úgy győz le, hogy nem bántja. Legutóbb a kínai aranysárkányok.

A cselekmény kalandos, és egészen gyerekekre van szabva. Ugyan kicsit ebben is mesés, hogy Mak mit meg nem old magától, de pont ettől lesz izgalmas a kamasz fiúknak. Már szinte példaképet kapnak benne, aki egy számítógép előtt vesztegelő fiúból lesz egy modern Maugli. Most kap maga mellé egy talpraesett lányt is, így a fiúk mellett a lányokat is be lehet vonzani. De különben itt nem a karaktereken van a hangsúly, hanem a kalandokon és veszélyeken. Hogyan lehet kicselezni az orvvadászokat? Mit kezdjünk, ha az óriáskígyó kiszemelt bennünket könnyed vacsorának?

Vannak ugyan ebben is túlélő trükkök, de sokkal kevesebb, mint bármelyik másik sorozatában, beleértve a thriller köteteket is.

Még mindig tetszik, ahogy modernizálja a Kipling klasszikust. Ebben a kötetben talán még jobban éreztem is, mint az elsőben. Bár lehet, hogy azért, mert nekem a kis elefánt hozta vissza nagyon azt a hangulatot, amit az eredeti Dzsungel könyvében találtam.

Nem bírom megállni, így megjegyzem, hogy jót szórakoztam azon is, milyen visszatérő motívuma van a szerzőnek. Vavyan Fable pl. minden álompasit ugyanolyannak ír meg, barna sörénnyel és nemes tartással. Grylls meg minden hősét ellát egy remek zsebkéssel, melyet megörökölt a családban – fogadunk, hogy neki is van egy ilyenje a zsebében?

A kötetet még vonzóbbá teszi a fiatal olvasóknak, hogy korrekt rajzokkal is feldobták. Még én is jót szórakoztam rajtuk, noha nekem már nincs igényem grafikára a regényekben.

Szeretem, jópofa – nekem ugyan Beck marad a kedvenc, de ez egy jó ifjúsági regény.

 

Vissza a dzsungelbe - Mint ifjúsági: 80% kalandos, jól elmesélt, szép kiadvány rajzokkal és olvasható betűmérettel.

Szubjektíven: 70% Grylls e sorozatában már jobb író. Jó a sztori, csak Beck szimpatikusabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5414153809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása