Fülszöveg: 

Szikrázik ​a levegő, pusztulnak a szörnyek, amikor a görög félistenek összefognak az egyiptomi mágusokkal, hogy megmentsék New Yorkot.

Bűbáj, bestiák, balhé. Egyikből sincs hiány, amikor Percy Jackson és Annabeth Chase megismeri Carter és Sadie Kane-t. Miután fura lények tűnnek fel a legváratlanabb helyeken, a félistenek összefognak a mágusokkal, hogy közös erővel leszámoljanak velük. Hőseink mennyei bronzzal és izzó hieroglifákkal vonulnak harcba, végül rájönnek, hogy sok közös vonásuk van, és együtt jóval erősebbek, mint gondolták volna.

De vajon elég erősek ahhoz, hogy leszámoljanak az ősi ellenséggel, aki gonosz cél érdekében vegyíti a görög és az egyiptomi varázsigéket?

Szerintem: 

Nem egy szokványos Riordan-történet, de így is teljesen jól működik. Igaz, némi előismeret

nem árt az elolvasása előtt.

Ugyanis a Félvérek és mágusok, ahogy a cím árulkodik róla, Riordan két sorozatát köti össze. Percy, Annabeth és a Kane testvérek keverednek egy közös kalandba. Nem is igazán regényként lett megírva, bár akár úgy is olvasható. Ez inkább egy novellafüzér.
Az elsőben Percy és Carter küzdenek meg egy legyőzhetetlenné vált krokodillal, majd Sadie és Annabeth akadályozzák meg egy három részből álló mitikus szörny egyesülését, hogy végül mindenki összetalálkozzon, és a történet gonoszával is szembenézzenek.

A történet nagy ötlete különben az, hogy Nagy Sándor örökségét vette elő Riordan, ezzel magyarázva, hogy lehet közös kalandjuk. Ugyanis Sándor és utódai elkezdték összekeverni az istenek lényét, így jöhetett létre olyan mitológiai lény, aki lénye egy részét az ókori Egyiptomból, egy másikat Hellászból hozott. Így a legyőzéséhez is kell félvér és mágus összefogás. Ez nem is annyira közismert mitológia, mint különben a két sorozatban használt alakok, így még plusz érdekessége is volt, hogyan igyekeztek egyesíteni az ennyire különböző vallásokat. Vagyis, minden szórakoztató és gyerekkönyv volta mellett még tanultam is belőle valamit.

Kifejezetten akcióra van kihegyezve a kötet. Nem nyomozgatnak, nincsenek kitérők, simán szembenéznek a szörnyekkel és a főnökükkel, harcolnak. Azért arra figyelt a szerző, hogy ne egyformán. Teljesen más a fiúk és a lányok stílusa. Míg Percy és Carter odacsapnak, alapvetően fizikai harcos alkatok, Annabeth és Sadie harcában több a mágia és a cselvetés.

Maradt viszont a humor. A szerelmespár és a testvérek is marják egymást, ahogy a kalandjaikba is jut humor. Vagy a beszólások, vagy ahogy egymást mérik fel, volt benne nyelvi humor. Szituációs is előfordul, bár a terjedelemből adódóan kevesebb. De a lényeg, hogy ez is egy olyan kötete a szerzőnek, ami kalandos és izgalmas, miközben vicces is.

Amivel még igyekeztek feldobni a kötetet, az a végére betett illusztrált oldalak sora. Hát, ez az egy, amivel azért nem vagyok teljesen elégedett. Vizualizálja a 4 főszereplőt és a gonosz karaktert, de a fiúkat nagyon nem érzem jól sikerültnek. A mélypont Percy arca. A történetben már ott járunk, amikor 17-18 éves és ifjúsági elemként helyes srác is lett belőle. Ehhez képest úgy lett megrajzolva, hogy a kerek arcával inkább néz ki egy túlságosan is jóllakott óvodásnak.

Mindegy, ezen könnyen túl tudok lendülni. Ha leveszem a polcról legközelebb, a végén nem fogom megnézni újra ezeket a rajzokat. A történet meg teljesen ok.

Idézet: 

– Én inkább harci mágus vagyok.
– Óriáscsirke módra – jegyeztem meg.
– Haver, az én avatárom egy sólyomfejű harcos.
– Akkor is az a véleményem, hogy nyugodtan leszerződhetnél a KFC-vel. Óriási pénzeket kaszálhatnál vele.