Sorozatgyilkosra vadászó, biológiai, nyomkövetős.

Doktor Theo Cray különc figura, tudja is magáról. Rendkívül intelligens, nem szociopata, de sokkal nehezebben reagál a társas ingerekre, mint embertársai. Napi ügyeit intézné, amikor rá tör a rendőrség. Minden magyarázat nélkül beviszik kihallgatásra, majd csalódottan engednék szabadon. Rákérdez, mégis, mi volt ez? Kiderült, egy volt diákját meggyilkolták az erdőben. Theo ideális gyanúsított lett volna, ha nem állat az elkövető. Theo megnézi a képeket, újra és valami kattan a fejében. Ő ismeri az állatok viselkedését, rendszerekbe gondolkozik, és látja, hogy valami nem stimmel. Saját szakállára nyomozni kezd, és mire észbe kap, már lemodellezte egy eddig árnyékban maradt sorozatgyilkos mintáját, újabb testekre bukkan, és ezzel felírta magát a gyilkos halállistájára.

Időnként jön egy krimi, amiben van egy annyira jó ötlet, hogy teljesen rá tudok kattanni. A legutóbbi időszakban ilyennek találtam Andrew Mayne regényét, aki egy biomatematikust tett meg főszereplőnek. Amivel máris okosítania kell bennünket, mert kezeket fel, ki tudja súgás nélkül, mivel dolgozik és foglalkozik egy ilyen ember! Én se tudtam eddig.

Nagyon tetszett, ahogy Theo a fejemben egy modern miss Marple figura tudott lenni. Nem karakterében, természetesen, hanem a módszerében. Ahogy Marple abból oldott meg eseteket, hogy kis közösségében megfigyelte az embereket, kiismerte a viselkedésük, és ezeket a mintákat ismerte fel a gyilkossági ügyekben is, Theo a természetről és a viselkedésről tud ilyen felismeréseket tenni. Bírtam, ahogy rendszerelméletet használ, és logikusan, tudományosan, de mégsem szárazan végzi a munkáját.

Folyamatosan jöttek az érdekes tények, amelyek jól beépültek a krimi cselekményébe. Egyet elmesélek, mert ezen most is jót mosolygok: amikor már Theo lemodellezte a gyilkos útvonalát, rájött, hogy a természetben is van egy tökéletes gyilkos, aki ilyen pályán mozog. A nagy fehér cápa. Az ilyeneket nagyon bírtam.

A szerzőnek van humora is, és néhol engedi felszínre törni. Alapvetően ennél komolyabb a hangneme, gyakran a tudományos is jó jelző lenne, de ilyenkor kifejezetten erős mesélő, aki nagy betűsen szórakoztatni tud.

Egyedi karakter a főhőse is, akiben benne van az a zseni faktor, amiért az ilyen karaktereket szeretem. Abban is van valami érdekes, ahogy szociális gondjai vannak – de ezt nehéz lenne elmagyarázni, el kell olvasni, hogy bánik az emberekkel és az igazsággal. Valahol jó lenne, ha több ilyen ember lenne. Mert vannak érzelmei, ha nehezen is mutatja ki őket, miközben végtelenül egyenes jellem.

A cselekmény nem az a kifejezetten pörgős, de okosan épül fel, van benne csavar és feszültség. A végére kifejezetten felpörög, és akkorra minden egybe van benne: a karakterek, a cselekmény, a rejtély és a biomatematika is.

Ha a mélyebb tartalmat keresem benne, lenne ötletem. Szerintem alapvetően szórakoztató regény, de az emberi természetről és ösztönökről kifejezetten tanulságos. Azért nem 100 százalékban értek azzal egyet, hogy belül mind állatok vagyunk, de valahol igaz is.

Aki a megszokottól eltérő krimit keres, ezt érdemes kipróbálnia!

A naturalista - Mint krimi: 95% egyedi megközelítés, emlékezetes szereplők, izgalmas cselekmény.

Szubjektíven: 90% nagyon bírtam a biomatematikai megközelítést, egyedi volt! Tanulságos.