Fülszöveg: 

Doszpot Péter, a BRFK valaha volt legfiatalabb gyilkossági főzsaruja épp egy budai villához száguld: egy húszéves lány megölését jelentették. Az utóbbi hónapok brutális alvilági leszámolásai után egy számukra hétköznapi eset kinyomozása vár rájuk. Csakhogy a gyilkost minden erőfeszítésük ellenére sem sikerül azonosítani.

Egy évvel később egy véletlen találkozás egy tihanyi étteremben ismét lendületbe hozza az eseményeket, de eközben Budapesten már egy újfajta félelem tartja rettegésben az embereket: egy sorozatgyilkos mészárol le gyanútlan boltosokat kegyetlenül, gyakran fillérekért.

Miközben Doszpot és csapata versenyt fut az idővel, hogy megakadályozza az újabb gyilkosságokat, a fiatal lány megölése sem hagyja nyugodni, ráadásul az ügyben egyre nyugtalanítóbb részletekre derül fény.

Szerintem: 

Nehéz lenne megmondani, mi sikerült legjobban ebben a regényben. A felépítés, a

szerkesztés vagy éppen a krimi? Ha mellé teszem, amit a korszak bűnvilágáról olvastam (Dezső András kötetei jelentik az előismeretem), akkor kifejezetten szórakoztató és egyben érdekes olvasmány a végeredmény.

Le van szögezve, hogy a kötet részben valóság, részben fikció. Újsághíreken, interjúkon alapul, de Szlavicsek Judit szabad kezet kapott a történet formálásához. Talán ennek köszönhető, hogy ennyire regényt kaptunk, nem pedig beszámolót vagy ismeretterjesztést. Mivel nekem tetszett is így, jó ötletnek is tartom ezt a formát.

Az első, amit nagyon szerettem benne, hogy el tudom hinni, hogy ilyen a rendőri munka. Ugyan van egy kiemelt eset benne, a Pásztor Ágnes gyilkosság megoldását követhetjük, de ez nem az a fikciós krimi, ahol a csapat megengedheti magának, hogy csak ezen dolgozzanak. Miközben zajlik az eset, érkeznek az újabb ügyek is. Szóba kerül a Viszkis, ebben az időszakban volt a Fenyő-gyilkosság és egy sorozatgyilkos története is benne van. A sok párhuzamos eset, ahogy egyszerre többfelé kell gondolkozni – ilyen krimiben ritkán akad és most egészen üdítőnek találtam. Pláne, hogy nagyon életszerűnek érzem az olyan jelenetet, amikor teljesen más körben vannak, de valamiről eszébe jut valami, ami a nyomozásba passzol és az új sugallat viszi majd előre az esetet.

Korrekten össze van rakva a krimi. A kihallgatások, az indíték keresése, még abban is van erő, hogy esetenként félre kell tenni. Nincs azonnali megoldás. Akár hónapokkal később is jöhet olyan szikra, ami majd segít.
Az egyik kedvenc részem nem véletlenül az, amikor Kata feldobja, hogy hónapokig nem történik semmi, most meg hirtelen szárnyakat kapott a nyomozó. A válaszban pedig sok minden benne van: már megvan az indíték. Azzal már szépen helyére kerülnek a darabkák. Nem véletlen, hogy a krimik egy egész zsánere épül arra, hogy a miért-re keresik a választ, abból meg majd mindent fel lehet építeni. Hogy egy neves kiktív nyomozót mondjak, akinek ez volt a lényeg: Hercule Poirot. De Maigret is így oldotta meg az eseteit.

Életszerűek, hitelesek a karakterei. Nagyon jól el vannak kapva élethelyzetek, idegállapotok. Pásztor doktornő összeomlása és annak fázisai. Kata. De még az olyan rendőrségi belső történetek is, mint a bulizó, kerítésmászó nyomozó, akinek az egész osztály kereshette az elvesztett szolgálati fegyverét.
De ide lehetne venni azt is, ahogy Doszpot személye összeáll. Ahogy a munka az első, a megszállottsága. A kis becsúszó emlékképek, hogy milyen út van mögötte.

Olvasmányos, pörgő az egész könyv. Párbeszédekre épül, de jól állt neki. A kihallgatások, beszélgetések kifejezetten hangulatosak. Azon egy ponton mindig vigyorogni kezdtem, amikor egy más beszélgetésbe is akár Doszpot rendőr énje bekapcsol és már át is vált kihallgatásba.
Az obszcén nyelvezet is csúszott. Azért nem mindig, de sok esetben indokolt volt, érzelmileg alá volt húzva, miért úgy beszéltek a szereplők.

Ha egy dolgot kell kiemelni, ami nem igazán tetszett, az a családi keret. A nyitányban Doszpot az ikerlánya életéért aggódik, a zárlatban meg az idősebb nevelt lányával beszélget. Ha az volt a cél, hogy magánemberként, apaként lépjen elénk a férfi, akkor nálam nem ért célt. Az valahogy kilógott az egészből, ahogy a lányai adják a keretet.

A lényegen azonban ez nem változtat. Hangulatos, pörgős, igaz történeten alapuló krimi. Nekem tetszett.