Nem újdonság, hogy a szépség háborút szül: trójai Heléna óta tudjuk. (Rothschild: Valószínűtlen szerelem)
Ha már meg kell halni, hát attól haljunk, amit szeretünk. És azok mellett, akiket szeretünk. (Réti: Budapest Boulevard)
- Itt van az intézmény vezetője?
- Nálunk tilos házalni.
- Házalni? – Erőltetetten kuncogtam, és esedező mozdulattal széttártam a karomat. – Hölgyem – folytattam –, én az ősemberre sem tudnám rásózni a tüzet. (Eskens: Temetni jöttünk)
Minden, ami felemelkedik, el is bukik – mondja. – Birodalmak, társadalmak, kormányok. Egyik sem tart örökké. Miért? Mert bár ők maguk is a változás termékei, mégis ellenállóak lesznek a változással szemben. Minél tovább marad fenn egy társadalom, annál jobban ragaszkodik a hatalmához, és annál inkább ellenáll a haladásnak. Minél inkább ellenáll a haladásnak – ellenáll a változásnak –, annál több állampolgár fogja azt követelni. Erre válaszul a társadalom szorítása erősödik, kétségbeesetten igyekszik fenntartani a kontrollt. Fél, hogy elveszti az uralmat. (Schwab: Felszabadulás)
- Szerinted hol lehet? – kérdezte Majdnem.
- Eddig azt hittem, hogy te vagy a nagy nyomkereső.
- Odakint a vadonban igen, de most nem vagyunk a vadonban.
Jeg felhúzott szemöldökkel szemlélte az üres kunyhókat.
- Nálad ez már a civilizáció csúcsa, mi? (Abercrombie: Szép kis útonálló, In: Veszélyes amazonok)
Gondoljanak bele, mennyivel előnyösebb lenne minden reggel azzal a kérdéssel munkába indulni: „Kin és hogyan segíthetünk ma?” Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Kinek árthatok, és milyen hasznom lehet belőle?” (Clinton & Patterson: Az elnök eltűnt)
- Baszd meg… ha ezt megírom, téged ezért megölnek. Még itt, Magyarországon is!
- Téged talán nem?
- Én Arany Tollat kapok majd a tényfeltáró cikkért. Aztán ölnek meg. (Réti: Budapest Boulevard)
De a remény az – folytatta a macska – amitől a lehetetlen lehetségessé válik. (Meyer: Szívtelen)
- A nagyi otthon van, ha bármi kéne, neki szólhatsz.
- Tudom, úgy száguldozik a porszívóval, mint a boszorkányok a seprűvel. (Gibney: Az elrabolt lányok)
Focizni lehet labda nélkül. Írni lehet tinta nélkül. Táncolni lehet zene nélkül. Szállni is lehet szárnyak nélkül. Egyet nem lehet. Élni álmok nélkül. (Geszti: A Pál utcai fiúk - A zenés játék dalai)
