Kamaszos, sorozatgyilkosos, nyomozós, szociopatás.

Jazz 17 éves kamasz, akinek a kisvárosában női holttestet találnak. A srác a tetthely közelébe lopódzik, kilesi a rendőrök munkáját. Meggyőződése, hogy egy sorozatgyilkos ténykedett itt. Ő első kézből ismeri a jeleket: az apja volt koruk leghírhedtebbje, és a fiát kiskorától erre nevelte. Jazz a gyilkos fejével gondolkozik. A seriff azonban nem hallgat rá, sőt, kifejezetten távol akarja tartani a nyomozástól. Jazz azonban képtelen így tenni: küzd a neveltetése ellen, nem akar az apja sorsára jutni. De ehhez az kell, hogy a másik oldalon találja fel magát. Ne öljön, hanem a gyilkos nyomába járjon. Egyetlen barátja, Howie lesz a nyomozótársa, míg barátnője, Connie igyekszik észnél tartani. Ahogy a gyilkos újra lecsap, és Jazz egyre közelebb jut hozzá, kénytelen a legnagyobb félelmével is szembenézni: az apjával.

A thriller kedvenc műfajaim egyike, ahogy a szociopata – sorozatgyilkos témakörbe is szívesen olvasok. Ifjúsági zsánerbe is előbukkan néha valami ilyesmi, de azért nem ez a jellemző. A divathullám inkább a fantasy, disztópia, romantikus vonalnak kedvez, és nem a krimi – thriller – horror hármasnak.

Talán ezért is szerette a kritika annyira a Jasper Dent sorozat nyitányát, mert frissít a kínálaton. Mellesleg tényleg jól tudja ötvözni magában a thriller és az ifjúsági elemeket. Nézzük is meg, hogyan!

A thriller vonalat mutatom fel könnyebben, hiszen egy sorozatgyilkos nyomában jár a történet. Lesi az áldozatait, gyilkol, ügyködik, míg Jazz (még így se láttam a Jasper nevet becézni, de legyen) igyekszik csapdát állítani, megelőzni, elkapni. A maga módszereivel méri fel, amiben benne van a helyszínelői alapok, és a megérzései. Minden jel reflektál arra, amit az apja a fiúba nevelt. Így az idősíkokkal lett feldobva az egész: a jelenben látjuk a nyomozást, amitől felrémlik a fiúban a kiskori élete, amikor az apja átadta neki, hogyan legyen sikeres sorozatgyilkos. Továbbá az is színesíti a szerkezetet, hogy bár Jazz a fókusz, egy-egy fejezetre más szereplő fejébe leshetünk be. A leggyakrabban az Impresszionista, a sorozatgyilkos kapja meg a szót Jazz mellett.

Kamaszregénynek meg attól jó, ahogy Jazz érzelmi élete a fókuszba kerül. Az ifjúsági regények erősen én-központúak, és útkeresősek, érzelmekre épülnek, személyesek. Itt ez tökéletesen megvalósul, és a kamasz regények hőseinek nyomain haladva Jazz is keresi a maga identitását. Ki vagyok én? A kamaszkor nagy kérdése. Csak Jazz esetében regényesebb a válasz, hiszen neki a saját szociopata késztetéseivel kell birkóznia mellette. Így, ami a kamaszkorban mindenkinél megvan, pl. az első szexuális együttlét iránti vágy és félelem kettőse, itt kap egy extra hatást azzal, hogy Jazz attól is tart, az lenne a kanóc, ami begyújtja a sorozatgyilkos ösztönöket.

Kevés karaktert mozgat, de azok emlékezetesek. Főleg Jazz, aki tényleg árnyékokból és fényből van összerakva, és ebben a részben küldetést talál magának.

Sorozatnyitánynak kiváló, cselekménydús, jól megalapozza a karaktereket és a világukat, miközben már a folytatás irányát is sejteti. Olvasmányos, szórakoztató. Korrekt.

Még az se zavart, hogy nagyon emlékeztetett Dan Wells hasonló sorozatára.

Gyilkosokra vadászom - Mint ifjúsági thriller: 90% fordulatos, izgalmas, hatványozottan kiemelve kamaszkérdéseket.

Szubjektíven: 80% van benne potenciál, ha nagyon emlékeztet is a John Cleaver sorozatra.