Királyi udvaros, politikai, befolyásolós, koholt peres.

Jeacques Coeur egy szőrmekereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Az apja már gyerekkorában magával vitte az üzleti útjaira, és felfigyelt arra, a fia mennyire ösztönösen érzi, melyik vevőnek mire van szüksége, és milyen szavakkal lehet eladni nekik a terméket. Ehhez járult az érzéke a számokhoz. Már fiatalon önállósította is magát, és egyre biztosabb bevételei lettek, kezdett nevet szerezni magának. Ez tette lehetővé, hogy rangon felül nősüljön, és az a szomszéd lány mondjon neki igent, akiről kamaszkora óta ábrándozott. Olyan sikeres lesz, hogy a király anyósa, Jolán királyné is felfigyel rá. Jeacques a királyné kedves embere lesz, majd jó barátságot sikerül ápolnia a király kegyencnőjével is. Nemesi rangot kap, a király hű embere lesz. Ám Agnes halálát követően kell egy bűnbak, és ő lesz megvádolva azzal, hogy megmérgezte a király szeretőjét.

Ahogy észrevettem, a történelmi regények és romantikusok között is megvannak a kedvenc korszakai az íróknak. Örök divat a Tudor-kor a rózsák háborújával, talán arról az időszakról írtak a legtöbbet. A romantikus történelmi regények nagy többsége a viktoriánus időszakban játszódik. Az ókorból Julius Caesar kora kerülne a dobogóra. Az utóbbi időszakban divatosak lettek a vikingek is.

Talán azért is olvastam örömmel a kenti hercegné könyveit, mert egy más időszakba és királyi udvarba kalandoztak el. A 100 éves háború vége, Franciaország. Izgalmas kor, színes karakterekkel, és nem is a megszokott oldalról közelítve. Itt a Károly körüli asszonyok vannak kiemelve, és nem Jeanne d’Arc, akiről szintén bőven születtek regények saját jogon. A harcos leány itt azonban csak mellékszerepet kap.

Bár ez a kötet nem Károly körüli fontos asszonyt tesz a középpontba, de egy olyan férfit, aki szintén nekik köszönhet nagyon sok mindent. Egy közembert, aki nemesi rangig vitte a pártfogásukkal és saját esze jogán.

Még izgalmas is lehetett volna ez a kötet, azzal a szemszöggel, hogy hogyan épít kereskedelmi birodalmat Coeur. Az volt a korszakban ő Franciaországnak, vagy legalábbis nagyon hasonló, amit jó barátja elért Firenzében. E barát neve Cosimo Medici – és mennyire szívesen olvastam volna erről a barátságról is!

De Coeur szerepe úgy van kiemelve, mint Jolán és Agnes embere, aki a királyhoz is hű. Vagyonával, tudásával is támogatja. Még diplomáciai feladatokat is ellát mellette. Azokra az eseményekre teszi a hangsúlyt az írónő, melyeket Jolán és Agnes saját regényeiben is megírt már. Ettől nekem kicsit unalmas lett ez az egész, mert pontosan tudtam, hova fognak az események kifutni.

A vége azonban új volt, és ami tetszett, ott volt. A levelek sokkal személyesebbek, olvasmányosabbak, mint a hideg nyelven elmesélt teljes történet. Az elmélet, Agnes sorsáról is szépen ki van bontva. Nekem itt volt a regény lényege, értelme – kár, hogy ennyire a végén.

A karakterek összetettek, kár hogy ez nem tetteikből, leginkább más szereplők benyomásaiból áll össze. Valahogy az egésznek van egy krónikás jellege.

Ez most nem tudott tetszeni: a már ismert cselekmény, a regény stílusa se jött be. Kár…

A méregkeverő - Mint történelmi: 60% alapos, hiteles, de kevésbé regényszerű, izgalmas is csak a végére lett.

Szubjektíven: 20% a végét leszámítva untam, a két másik kötetből ismertem a cselekményt.