Fülszöveg: 

A ​Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába jár, rajong a színházért, az irodalomért, pletykál a barátnőivel, és olykor emiatt bajba is kerül.

Karolina naplót is ír, akárcsak annak idején édesanyja és nagynénje. Az első szerelem is megérinti ezekben a mozgalmas, lázas napokban, amikor a nagyvilágban és hazánkban sorra érkeznek a hihetetlen és egy fiatal lány számára rendkívül izgalmas hírek. Mindenki az újabb párizsi revolúcióról, a pozsonyi diétáról, majd az addig elképzelhetetlen bécsi forradalomról beszél, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a Pest-Budán sem kell sok a forradalmi szikra kipattanásához.

Márpedig ebből Mosonyi Karolina sem akar kimaradni! Ezért hallatlan dologra szánja el magát; megszökik otthonról, és elindul a Pilvax kávéházba, mert tudja, hogy a forradalmi ifjúság ott gyülekezik, és a szerelmét is megtalálhatja ott. Ami ezután következik, az a fiatal lány életének legnagyobb kalandja és egyúttal az ország történelmének egyik legjelentősebb napja lesz. Ahogyan főszereplőnk fogalmaz: „Vannak olyan események, amelyekben sűrűbbé válik az idő, és visszatekintve hosszabbnak érezzük, mint valójában voltak. Igen, ez a másfél nap egészen biztosan ilyen volt: évek sűrűsödtek bele.”

Szerintem: 

Folytatódik a történelmi naplók sora, Fábián Janka a megkezdett úton és stílusban meséli tovább a 19. századi lánysorsokat a történelem árnyékában.

Maradunk ugyanannál a családnál, az

előző naplóírók leánya/unokahúga kezdett naplóba 16 évesen. A kor pedig, ahogy eddig is, történelmi. 1848 márciusában kezdi írni, és természetesen a március 15-én történő eseményekre van kihegyezve. Karolina ott van az események sodrában és miközben az első szerelem is megérinti a szívét, tanúja lesz a történelmi eseményeknek.

Tetszett, ahogy fel van építve a forradalom kitörése. Március elején jönnek a bécsi hírek, a francia forradalom híre. Bár Karolina nem erre figyel elsősorban, ő is megérzi, hogy valami történni fog. Amikor pedig édesapja egyik tanítványával – a jóképű egyetemista Ónodi Dániellel – is megismerkedik, aki a forradalmi ifjak körébe tartozik, már érdeklik is a napi események. Mennek a családdal színházba, érzik a hangulatot és Dániel meg is hívja őket a gyűlésükre. Karolina ki is szökik.

Fábián Janka úgy alakította a cselekményt, hogy a korszak nagyjai említve, vagy akár személyesen is megjelenjenek. Karolina Teleki Blanka egyik tanítványa, Vasvári Pál az egyik tanára. Emlegetik Kossuthot, a Habsburg családot. A szökés estéjén Jókai Mór veszi pártfogásába, és a lány a Petőfivel és Júliával közös lakásukban készül tizenötödikére, és velük indul el a gyűlésre is. Sorra jönnek a történelmi pillanatok, amiket tanítanak az iskolába is. A Nemzeti dal, Táncsics kiszabadítása, az ünnepi színházi előadás.

Empátiával, nagy szimpátiával vannak ábrázolva a kor nagyjai. A legjobban talán Petőfi portréja tetszett, akinél meg van ragadva, hogy kel életre, amikor szaval. Hogy a kicsi, nem is jóképű ember milyen lángolóvá és csillaggá válik, amikor a ’színpadra lép.’ Kifejezetten barátságos, kedves alak és úriember lett Jókai Mór. De a fikció alakjai is csupa kedves, jóravaló emberek. Akár maga Karolina, vagy a szülei, vagy Dániel. Kisregény, nincs benne nagy építkezés, de mindenkinek jut intelligencia, lelkesedés, jóra törekvés.

Egy kamaszlány naplója, így a történet egy személyes elbeszélés. Napló, így belefér a személyek és a történtek személyes jellemzése. Mesélős, ha nem is teljesen szóbeli benyomást keltve, de az megvan, hogy egy személyes, magánnaplónak tűnjön. Amiről el lehet hinni, hogy egy 16 éves írja, akiben keverednek a személyes benyomások és az események elbeszélésének vágya. Az érdekes különben benne, ahogy Karolina igyekszik úgy írni, hogy magának is írja, de ha valaki elolvasná, akkor oda is tudja adni neki. (Vagyis, nem fog oldalakon át kamaszlányosan a szerelméről áradozni, ha azt meg is kapjuk párszor, Dánielnek milyen szép kék szeme van.)

Március 15-nak abszolút szép emléket állít, életre kelti a történelem óra anyagát. Sok újat nem mond, a közismert történetet foglalja naplóba. Ez apróság, éppen csak bökdös, viszont a végével nem voltam megbékélve. Egy bejegyzés van, hogy jön a háború, Dániel is bevonul katonának és Karolina megígéri neki, hogy várni fog rá. De mi lesz? Az néma csend. Értem, március 15-i napló, de annyira befejezetlennek éreztem így…

Idézet: 

Az ismeretlen ellenség mindig a legfélelmetesebb!