Házasságszerzős, új életet kezdős, küzdelmes, szerelembe esős.

Osfrid országában az egyik legnemesebb vérvonallal lady Elisabeth rendelkezik, akinek grófnői címe, de siralmas anyagi lehetőségei vannak. A 17 éves lányt nagyanyja egy gazdag, de nem szimpatikus távoli rokonnal házasítaná össze a vagyonért. De akkor a lány találkozik egy fiatalemberrel: az egyik cselédükért jött. Cedric a Ragyogó Udvar alapítójának a fia, akik azzal foglalkoznak, hogy csinos, de közrendű lányokat tanítanak nemesi viselkedésre, és az új földön, Adoria fővárosában gazdag férjet találnak nekik. Elisabeth helyet cserél a cselédjével, és Adelaide nevén a Ragyogó Udvarral tart. Cedric, akinek pénz kell, hogy új életet kezdhessen a saját vallásában odaát, falaz neki. Egyikük sem számít arra, hogy egymásba szeretnek, és mennyi nehézséget kell leküzdeniük egymásért és a szabadságukért.

Richelle Mead nálunk sem elsőkönyves szerző. Az Agave gondozta a Vámpírakadémia sorozatát, ami az egyik kedvencem volt akkoriban. Sajnálom is, hogy a Vérvonalak nem talált elég olvasóra, és csak az első kötete jelenhetett meg az írónő abban a világban játszódó másik sorozatának. Most viszont színre lépett a Könyvmolyképző, és belekezdtek egy új sorozatba.

A Ragyogó Udvar trilógia lesz, és már ebből a részből is látszik, mennyire okosan építette fel Mead ezt a világát is. Három lány van a középpontban, minden kötetben másik lesz a központi szereplő. Annyira a saját útjuk járják, hogy szerepelnek egymás történeteiben, de eléggé más úton járnak, hogy teljesen más sztorik lehessenek egy-egy csatlakozási ponttal.

Az első rész Adelaide története, aki tulajdonképpen azért küzd, hogy a saját életét élhesse, ne a neve és a családja döntse el, ki lehet, és mit kell tennie. Ezzel nagyon mai lányregényes, abszolút benne van a most nagyon menő girl power. Adelaide mindent hátrahagy egy más élet lehetőségéért, és mindenért meg is küzd. Azt sugallja ezzel a lányoknak, hogy tegyenek azért, amit akarnak. Küzdjenek, harcoljanak, és akkor megírhatják a saját happy endjük.

Adelaide történetében van egy helyes szerelmi szál is, de ez nem a régi Disney mesék hercege, aki majd megmenti a lányt. Adelaide és Cedric egyenlő felek lesznek egymás mellett, és váltakozik, mikor melyikük menti meg a másikat. Küzdenek egymásért, és bizony magukkal is, mire képesek egyáltalán elfogadni, hogy szeretik egymást, és a boldogságukhoz nem csak a maguk által megálmodott élet kell, hanem a másik is.

Mead nem nyálas, hanem szerethető és hiteles szerelmi szálat írt, amit szívesen olvastam.

A világa is kellően komplex. Az alapjaiban ráismerhetünk a történelmi múltra, de Mead ezt kombinálta egy fantasy világgal. A divat, az etikett, Osfrid és Adoria könnyen megfeleltethetőek a viktoriánus Angliával és az Államok történetének kezdeteivel. Adoria őslakosai például nagyon emlékeztetnek az indiánokra, és az is ismerős szál lehet, ahogy egyesek azért mennek az Újvilágba, hogy szabadon gyakorolhassák a vallásukat. Nekem ez is tetszett benne, tudtam hiteles alapú mesének olvasni.

A szereplői összetettek, a kor ellenére is modern figurák. Sokakat megkedveltem benne.

Mead stílusa is jó. Olvasmányos, érzékletesek a leírásai, és van humora is. Nagyon élveztem a Cedric és Adelaide közti csörtéket, de Cedric apjának stílusán is jókat mosolyogtam.

Nekem nagyon tetszett, jót szórakoztam rajta. Romantikus mese kalandokkal, szerelemmel.

Mead: A Ragyogó Udvar - Mint YA: 85% női, pozitív üzenetekkel, de mellette kalandos és érdekes is, érzelmekkel.

Szubjektíven: 90% a sorozat szerkesztése már az első részből is jónak tűnik, jó a sztori is.