Fülszöveg: 

Mi történik, ha beleszeretsz abba, akinek az elpusztítása a küldetésed?

Lara hercegnőt harcosnak nevelték, és mindig is tisztában volt a végzetével: el kell pusztítania ellenségét, Aren királyt. A Híd Királyság, Aren király országa ugyanis arra használja a hatalmát, hogy kifossza és tönkretegye Lara hazáját.

Amikor elküldik Larát, hogy Aren király felesége legyen, végre lehetőséget kap, hogy a közelébe férkőzzön. Nincs más dolga, mint belülről emészteni fel a királyságot – és újdonsült férjét. Ám amikor az ellenséges érzelmek szenvedéllyé alakulnak át, a lány hűségét a legkeményebb próbák elé állítják…

Szerintem:

Egyszerű, de szórakoztató. Mondjuk, én inkább olvastam ifjúsági regénynek, mint fantasy történetnek, de ennél nagyobb bajom sose legyen.

Az alap

ismerős lehet. Adott a hercegnő, aki úgy nő fel, hogy leendő férje árulójának és gyilkosának képzik. Csak éppen az új otthonába érkezve egy kedves férfi várja, egy olyan országban, ami igazságos és túlélni próbál. Messze nem azok a szörnyek, akiket lefestettek neki. Így elkezdi megkérdőjelezni a belé nevelt dogmákat, miközben Aren is egyre többet jelent neki. Lineáris, egyszerű és kiszámítható az egész. Nagyon adja magát, mi az igazság és merre haladnak az események. Sajnos, ez azzal jár együtt, hogy a fordulatok sem leptek meg. Pedig a teljes igazság a királyságok helyzetéről, vagy egy jó szándékkal írt levél hogyan dönt romba mindent meglepő kellene legyen, de inkább várható csak.

Menti, hogy hangulatos, jól esett olvasni. Szépen meg vannak komponálva a jelenetek, felépíti értelmesen a cselekményt az írónő. Tényleg nem tud meglepni, de nem is úgy álltam neki a kötetnek, hogy újítsa meg a zsánert. Mondjuk, ha már fantasy, valami misztikus/mágikus elemet vártam volna, mert ebben nincs semmi. Se egy mágikus lény, se egy boszorkány, semmi. Olyan, mintha egy kb. középkorban játszódó uralkodós – ármányos – háborús – szerelmes történet lenne. A legnagyobb trükk az elhalványodó tinta, aminek az előhozásához egy másik anyagot rá kell kenni – de ez sem mágia, csak tudomány, amihez hasonló valóban létezik.

A szereplők szimpatikusak azzal együtt is, hogy Lara sok vonásában még idézi az ifjúsági hősnőket. Van egy mániásan követett küldetése, és a regény annak a folyamata, ahogy felnyílik a szeme az igazságra és azzal együtt eldönti, hogy milyen ember akar lenni, melyik oldalra áll, ki érdemes a szívére és hűségére. Szerencsére a hagyományosan ifjúsági regények nagy lelki kitárgyalásai nincsenek benne, de így is kapunk viaskodást magával, kinek hihet. Bűntudatot; vonzalmat, amit tagadna, de aztán megélnek. Mellette kiképzett harcos, tud kegyetlen lenni és van igazságérzete. Cselekszik, nem sopánkodik.
Aren meg az ideális férfi főszereplő, akinek az a legnagyobb hibája, hogy kockáztatni is mer azért, hogy egy jobb világot teremthessen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy mer naiv lenni. Ad esélyt az embereknek, hogy bizonyítsanak, ha tudja is, milyen árulás történhet ellene. Vagyis, ő az, aki túl jó, hogy igazi legyen. Jensen ezen felül gondoskodó testvérré és királlyá írta, aki minden pozitív tulajdonsága mellett még jóképű és fiatal is. Nem véletlenül viccelődnek egy ponton a körében azzal, hogy Aren személye és külleme az egyetlen, amiben pozitívan csalódhatott a sosem látott menyasszonya.

Nem viszi túlzásba, de korrekten építgeti a regény világát is. A különböző királyságokat, a jellemzőiket, háborúkat és szövetségeket. Van egy rendszer, amit Larával együtt mi is megismerhetünk. Azért nem az epikusan nagy fantasy történetek világépítése ez, de kellően alapos és átgondolt ahhoz, hogy többet nyújtson egy románcnál vagy női regénynél.

Itt hamar beszúrnám azt is, hogy a szerelmi szál nem uralkodik el a történeten. Igen, benne van az is, hogy mi alakul és hogyan a főszereplő páros között, de nem az elsődleges témája és mellőzi is a nagy részében a románcokra jellemző egymásra találást és hevületet.

A szöveg is gördülékeny, könnyen olvasható. Nem akasztott meg oda nem illő elemekkel, de az is igaz, hogy azért sem álltam meg, mert valami annyira frappánsan lenne megírva vagy tetszett volna egy-egy gondolata. Szórakoztató irodalomként fogyasztottam.

A lényeg, hogy jó kikapcsolódás volt és szívesen olvasom tovább is. A nagy nyitott vége segít is, hogy könnyeden olvassam a 2. kötetet folytatólagosan.