Kalandos, életképes, humoros, állatos.

A kiskutya híres szarvasgomba találó szülőktől született, és örökölte a jó szaglást is. Boldog élete volt a birtokon, míg új helyre nem került. Végül egy paraszt fogadta be, akinek volt egy beteg lánya. A kutya orra lett az esély, hogy a lány életben maradjon. (Tim, a kincskereső) Buck öntörvényű husky volt, az emberektől is tartotta a távolságot. De eggyel összebarátkozott, és bármire kész volt érte. Egy fogadást is kötöttek rá: elhúzni egy lefagyott, nagyon megrakott szánt egyedül. A gazdájáért. (Egy embert szeretni) Angliában minden sportnak megvan a maga szezonja. Egy úriember most beavat a titkokba, hogyan érdemes a korcs kutyáknak versenyeket szervezni olyan számokban, mint a legkisebb vagy a legpöttyösebb kutya díja. (Hogyan rendezzünk korcskutya-bemutatót?)

Abban az évben, amikor az Alfa kijött a mozikba, talán nyugodtan írhatom, hogy az emberek legrégebbi állat barátja a kutya. Ugyan vannak macskaszerető emberek is, de akkor is a kutya marad az a társ, aki halálig hűséges és rég az emberrel van és lesz is.

Nem is meglepő, hogy az írók is gyakran megemlékeznek kedvencükről, vagy éppen hallhatatlanná tesznek egy-egy négylábú jószágot. Ha az utóbbi évek termésébe gondolok bele, mindenképpen említeném Koontz megírta kutyákat, vagy W. Bruce Cameron munkásságát. De a klasszikus irodalom is őriz emlékezetes kutyákat.

A legszebb kutyatörténetek is irodalmi klasszikusoktól, illetve a megjelenés idején kortársaktól közöl egy-egy novellát. Elég széles a merítés, hogy sokan megtalálhassák a nekik tetsző történeteket.

Az én kedvencem Kipling és a szarvasgombát kiszagoló kiskutya története volt, és újfent megállapítottam, hogy a Disney hosszú évekre megfosztott engem Kipling értékelésétől. Mert azonosítottam a szerzőt a Dzsungel könyvével, amit a Disney meséből ismertem, és egyike azon kevés Disney mesének, amit szívből utálok. Pedig Kipling nagyon tudott. Jó történetei vannak, izgalmasan és irodalmi szépséggel megírva. A dzsungel könyve eredetiben remek, ahogy Tim története is szeretnivaló. Emberi melegség van benne, szép szöveggel és kellően izgalmas is.

De a 24 novella között mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Még az is előfordulhat, hogy a regényeiről ismert és szeretett szerző egy más oldalát ismerhetjük itt meg. Wodehouse szinte modern állatmesét írt a sztárság megrontó erejéről. Virginia Woolf megidézi nekünk a múlt egy költőnőjét, egy kutyát és Velencét.

Akad a kötetben lírai, de eseménydús történet is. Ahogy a humor is feltűnik egy-egy szerző szövegében. Mintha direkt úgy lenne válogatva, hogy a kutyatartás széles skálája képviseltesse magát.  A mókás vagy éppen haragos pillanatok, az állattal megélt kötődés és szeretet, de az elválás fájdalma is.

Ám elsősorban a szeretet, ami áthatja az egész kötetet. Tagadhatatlan, hogy kutyabarát érzés uralja az egész kötetet. Nagyon állatbarát az egész, kedves és hangulatos. Jó érzés volt olvasni – bár ezt kutya pártiként mondom, sose voltam egy macskás személy.

Az csak hab a tortán, hogy magyar novellák is vannak. Így kicsit még jobban a miénk lehet.

A legszebb kutyatörténetek - Mint klasszikus: 70% mesélős, kedves darabok, amelyeket áthat a szerzők kutyaszeretete.

Szubjektíven: 55% egy-egy nagyon tetszett, más annyira nem. Stílusban, történetben színes.