Nyomozós, baráti társaságos, étkezési gondos.

Mrs. Jeffries nagyon nem örül annak, hogy egyre többen rájönnek arra, hogy gazdája, Witherspoon felügyelő nem egyedül oldja meg a gyilkossági ügyeket. A férfi tudtán kívül a szolgái nyomozgatnak, és ügyesen elé csempészik a nyomokat és tanúkat. Egy előkelő özvegy is ráébredt az igazságra, és a csapat segítségét kéri. Barátnője, Minerva helyes kis vénlány, csak van egy gondja. Kleptomániás, aki a barátoktól mindenféle fényes csecsebecsét lop el, majd csempészik vissza a házakba. De most lebukott, és a környék réme, az üzletember Barrett zsarolni kezdte. A csapat vállalja, hogy visszaszerzik a Barrett megszerezte bizonyítékot, egy üvegmadarat. De arra nem számítanak, hogy valaki végzett a férfival. Witherspoon kapja az esetet, és a cselédség is nyomozni kezd – még akkor is, ha a szabadságon levő szakácsnő hiányában az ehetetlen ételekkel is meg kell küzdeniük.

Állandó szívfájdalmaimnak az egyike, hogy nem szeretem, ahogy sok sorozatot kiadnak nálunk. Az egy dolog, ha a sorozat kinti előrehaladtával nálunk nem az első kötettel kezdenek. De legalább sorban lennének kiadva a részek! De nem, a magyar könyvkiadásba simán benne van az összevisszaság, vagy több kötet kihagyása is.

A Mrs. Jeffries ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de ennek se tetszik a kiadása. Ez a 3. magyarul megjelenő rész, ami a teljes sorozat 7. része. És nem sorban jött az 5-6-7, hanem egyes részek kihagyva, összevissza!

Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy ezek a történetek tökéletesen érthetőek így is. Minden részben külön eseten dolgoznak, és Brightwell annyi információt elhelyez és annyi karaktert minden részben vázol, hogy tényleg lehessen így olvasni – egyik kötetet olvasva, a másik mintha nem is létezne. Ugyan észrevehető, hogy utalnak korábbi kötetekre és megoldott esetekre, de ezek nem a cselekmény szerves részét képezik, nem kellenek a cselekmény megértéséhez, csak a részek közti kohéziót teremtik meg.

A jelen kötet egy tipikus Mrs. Jeffries regény. Sok tekintetben Agatha Christie szelleme hagyta rajta a nyomát. A kosztümös hangulat, a nyomozások abszolút a kihallgatásokon, alibiken és indítékokon fordulnak meg. Ezt éppen egy indíték segít majd megoldani, és egy igazán közismert krimis tétel: Kövesd a pénzt!

A regénynek igazából az adja a varázsát, ahogy a korszak megjelenik benne. Ahogy megmutatja, milyen más volt abban az időben úrnak vagy szolgálónak lenni. Az a társadalmi hierarchia és viszonyok, az egésznek a hangulata, amit ma már csak elképzelni tudunk.

Mókás helyzeteket is beletesz az írónő, én a jelen kötetben kifejezetten élveztem, ahogy mindenki megpróbálkozik a sütéssel-főzéssel, de egyre ehetetlenebb ételek kerülnek az asztalra, és mindenki szenved tőle, még a felügyelő is. Így krimi is, de hihető életkép is, amit könnyű befogadni.

A karakterek pár vonással, de erősen jellemzettek, és nagyon jó a csoportdinamika, ahogy mindenkinek megvan a maga feladata.

Brightwell stílusa is gördülékeny, ha az angolszász merevség kicsit meg is van benne.

Laza kriminek szeretem ezt a szériát, csak érteném, miért így van kiadva… össze-vissza.

Brightwell: Mrs. Jeffries főzni kezd – Mint krimi: 70% hagyományos stílusú, beszélgetéseken alapul, hangulatos a környezete.

Szubjektíven: 60% kicsit több izgalmat nem bántam volna, de Christie pótléknak jó.