Családos, állatos, reményt adó.

Abban az évben Karen lett megbízva, hogy az egyház által gyűjtött pénzből megvegye a rászorulóknak szánt ajándékokat karácsonyra. De az asszony elhagyta a borítékot az összeggel – szerencsére, Fahéj, a család kutyája ráakadt. De ennél többet is tett karácsonykor: amikor Karen a medencébe esett és fuldoklott, Fahéj sietett a megmentésére. (A kutya, aki megmentette a karácsonyt) II. világháború alatt egy angol haditengerésztiszt összebarátkozott az orosszal, akinek rendszeresen ellátmányt vitt. Karácsony előtt a férfi a tökéletes ajándékot kereste a családjának. Az orosz küldött neki egy ládát, amit már a vízen nyitottak ki. Egy rénszarvasborjú volt benne, amit nem volt szívük levágni. Így hazavitték a tengerészek magukkal, és a kabalájuk lett az állat. (Tenger alatti rénszarvas)

Az emberiség nagyon régen él együtt állatokkal, sokkal olyan kapcsolatot alakítva ki, ami túlmutat egyszerű gazda és állat viszonyánál. Barátoknak tartjuk őket, társaknak. És nem csak a kutyák érdemelték ki ezt a címet, napjainkra már háziállat lehet egy róka, egy mókus, egy bagoly, kinek éppen mire van kedve.

Allan Zullo kötete olyan igaz történetekből született novellákat és elbeszéléseket tartalmaz, melyek szintén arra mutatnak rá, hogy az állatokat miért szeretjük, és mit kapunk tőlük cserébe. 9 történetet tartalmaz a vékony kis kötet, és egyik szívbemarkolóbb, mint a másik. Tökéletes kis karácsonyi olvasmány lehet, és nem csak azért, mert a címadó történet kifejezetten karácsonyi és akkor is játszódik. Hanem a szeretet miatt, ami áthatja az egész kötetet. (Jó, az is segít, hogy nem csak a címadó, de elég sok történet kötődik az ünnepekhez.)

A szeretet, ami miatt, főleg most, azt is el lehet nézni a szerzőnek, hogy egyáltalán nem az irodalmi igényesség vezette az íráskor. Ezek a történetek mosolyogtatnak, megsiratnak, abszolút az érzelmeket veszik célba, és nem a szépérzékünk vagy az értelmünk. Nem is baj ez, nem az volt a szerző célja, hogy az örökkévalóságnak írjon. Hanem emlékeztessen minket, hogy kis kedvenceiktől mennyi szeretet kapunk, és hogy az állatok sokasága megérdemli, hogy emberszámba vegyük őket.

A címadó novella ugyan kutyás, ahogy a borító is, de a kötetben más állatok is szerepet kapnak. Nagy kedvencem volt a fent említett kis rénszarvas a tengeralattjárón, de tetszett a macska története is, aki karácsonykor rendszeresen felköltözött a karácsonyfára. Jó azért ez a több állat, mert nem mindenki kutyás. Így ők sincsenek kizárva az olvasók közül, találhatnak maguknak való kedvencet.

Azt már kiemeltem, hogy jelen kötetben nem érdemes irodalmi értékeket keresni. Igaz történetek elmesélve, és a mesélve lesz az, amit még kicsit fejtegetni szeretnék. Mert nem akarom, hogy bárki azt higgye, száraz és tudósításszerű történeteket gyűjtött össze a szerző. Novellákká írta az igaz történeteket, bevetve a fantáziát is, amiből nincs ismeret. Így történetileg korrekt sztorikat kapunk, leírásokkal és párbeszédekkel, nem cikk gyűjteményt.

Ennek egy esetben nem örültem, amelyben egy kis sérült lábú kanári volt az állati főszereplő. Annyira erőltetett, hogy hozzá hasonlóan a sérült lábú kisfiú csodás énekesnek bizonyul.

De ez semmit nem von le abból, hogy miért is jó ez a kötet. A szívnek szól.

Zullo: A kutya, aki megmentette a karácsonyt - Mint kortárs: 60% érzelmekre hat, nem a történet és a szöveg a lényeg. Ünnepi olvasnivaló.

Szubjektíven: 80% tele van szeretettel, állatbarátsággal, néha jó hinni ezekben. Mint most is.