Fülszöveg: 

Mit tennél, ha az, akit édesapádnak gondoltál, egyszer csak elárulná, hogy születésedkor örökbe fogadtak, mindössze pár héttel azelőtt, hogy szülőanyád autóbalesetben meghalt? És ha megtudnád, hogy a valódi nagymamád ott él a közeledben?
Christine Bradley, a tizenéves lány pontosan ebben a helyzetben találta magát, miután az édesanyjának gondolt nő elhunyt. Aztán néhány év elteltével úgy döntött, elindul feltárni valódi gyökereit. Arra azonban, amivel a múltjába vezető úton szembesülnie kellett, egyáltalán nem volt felkészülve. A vér szerinti családjával való, karácsonyra időzített találkozása számos meglepetéssel szolgált mindannyiuk számára, amelyek közül azonban nem mindegyik volt kellemes. Vajon képes-e Christine – és persze „új” családja – megbékélni a múlttal, elfogadni a jelent és vágyni a jövőt?

Szerintem: 

Szeretem azt mondogatni a karácsony kapcsán, hogy a lelkem mélyén Grincs vagyok. A mogorva verzió, akinek még nem nőtt meg a szíve, és idegesíti a karácsony és az a mű szeretet, ajándékozás, ami olyankor megy. Ebből már sejthető, hogy mennyire találnak szíven a karácsonyi történetek.

Ez a darab egyenesen mehetne

egy Hallmark-film alapjának. Mű, édes, túltolt. Adott egy fiatal lány, aki nevelőanyja halála és nevelőapja külföldre költözése után rátalál a biológiai anyja családjára. Mielőtt bemutatkozhatna, a jómódú és mogorva nagyanyja házvezetőnő jelöltnek nézi, és a lány dolgozni kezd nála, hogy jobban megismerje a családot. Olyan szempontból hozza a nagyon tipikus elemeket, hogy a mogorva idős ember álcája mögött lassan feltárul egy sebzett, magányos asszony, aki szeretetre vágyik és adni is tudna, ha lenne kinek. Nagyi és unoka összebarátkoznak, micsoda meglepetés. Amikor kiderül, kicsoda Christine, döbbenetesen könnyen befogadja mindenki. Még Jimmy is, akinek a legfurcsább lehet, hogy így előbukkan egy mostoha-, majd féltestvére. A nagyi meg az örökséget is elkezdi kiadni nekik, vagyis Scrooge példáját követbe a pénztárcáját is kinyitja a szíve mellett. Már csak akkor lenne igazán klisés, ha lenne a család környékén egy vonzó fiatalember is, pl. a nagyi ügyvédje vagy hasonló, akibe bele is szerethetne a lány.

Helyette jönnek az olyan elemek, amelyek még inkább rontják a benyomásaim. Ha a szereplőket nézem, Carlson nem találta el Jimmy feleségét. Egy butácska, anyagias, de felettébb szép szőkeség, akit a férje mindig menteget a többiek előtt. Nem is tudtam eldönteni, hogy Jimmy ennyire elvakult a nejével szemben, vagy Carlson tényleg egy olyan nőt akart megírni, aki túl heves és meggondolatlanul beszél, de azért a szíve mélyén rendes asszony. Amit ténylegesen látunk belőle, az a haszonleső buta szőke, nem az a nő, akinek a férje mondja.
A többiek mellette egysíkúak. Jók, kedvesek, segítőkészek. Még a nagyi is, aki meglepően gyorsan leveti a mogorvaságát, amint Christine kicsit közelebb kerül hozzá.

Az egész történetben erőltetett a vallás és a hit kérdésköre. Tele van nyomva keresztény eszmékkel és mondhatni, térítéssel. Nem egy rész szól arról, hogy a hitükről és az életükre tett hatásáról beszélnek. Ilyen filmek is vannak, simán térítő románcoknak hívom őket. Ezekben nem a szerelem a válasz mindenre, hanem az Isten és a hit. A lány neve is Christine, mi más. Nem az eszmékkel és a pozitív értékekkel van bajom, hanem azzal, ahogy a vallás színezetében rá van nyomva a cselekményre. Túl sok. Példabeszéd alakokká teszi a szereplőket, elveszi az egésznek a regényességét ez a nagy vallásosság és megbocsátás.

Megbocsátás, ez a másik téma, ami még a gyomromat is felforgatta ebben a könyvben. A történet végére Christine megkérdezi, ki lehetett az apja. Egy színre lépő nagynéni kb. azonnal felfedi a múltat. A lényege, hogy a férfi, Christine nagymamájának második férje, akit a nő első házasságából született lánya apának is hívott, egy alkalommal részeg volt, depresszív hangulatban, és megerőszakolta a 17-18 éves mostohalányát. Az eredmény egy terhesség, Christine lett. A keresztény eszmék nevében meg ezt a férfit is mentegetik, és megbocsátanak neki. Amikor a lányt utcára tette az anyja, amikor az nem mondta el, kitől terhes és nem ment abortuszra. A férfi meg végignézte, évekig nem szólt semmit, amikor nagyon jól tudta, hogy az ő bűnéért a lány bűnhődik. Hogy képes mindenki megbocsátani neki? Ez szintén lehetne példa arra, hogy a keresztény eszmék mennyire túl vannak itt nyomva. Ez nem olyasmi, amin így szabadna túllépni és felvenni a rózsaszín napszemüveget. Kb. úgy jött le, hogy szegény lánynak milyen rossz volt, de juhé – cserébe megkaptuk Christine-t, aki meg jó, hogy van. Nyilván egy halottat nem lehet számonkérni, de ez így akkor is brutális és több mint zavaró.

Cselekmény nem sok van, az is egyszerű. Ez az a fordulat az apa személyével az egyetlen meglepetés benne, ez viszont gyomros. Nekem nem tetsző üzenettel.

A stílusa is semmilyen. Karácsonyi túlcsordult és édes, vagy semmilyen.

Néha találok szeretnivaló karácsonyi regényt – ezt nem találtam annak. Sőt.

Idézet: 

Néha a család nem a közös DNS-ről, hanem egyszerűen csak a szeretetről szól.