Kosztümös, arisztokratás, gardedámos, összeesküvős.

Lady Georgiana a király unokatestvére, egy nemes hölgy, akinek van egy titka: a családi vagyonnak régen annyi. Így kénytelen minden személyzet nélkül vinni a londoni házat, és a megélhetésért álnéven takarítást vállalni. Talpraesett lány, boldogul, és nem akar az anyja nyomdokaiba lépni, aki gazdag férfiak kitartottjaként éli a világát. Szerelemre vár, fájlalja is, hogy a sármos Darcy láthatóan egy másik hölgyet részesít előnybe vele szemben. De most nem ér rá ezen töprengeni: a királynénak megint van egy terve, hogy válassza el a trónörököst az amerikai nőtől. Egy német, fiatal és bájos hercegnőt hív meg az udvarba, akinek Georgie lesz a gardedámja. Hanni sajnálatos módon gengszterfilmektől tud angolul, és a zárdából kiszabadulva a jóképű férfiak után veti magát. Az egyik kiszemeltet meg is ölik, és Georgie kapja a feladatot, hogy rendet tegyen, mielőtt kipattan a botrány.

Rhys Bowen sorozata krimiként van definiálva. De mennyire krimi ez? Ahogy azzal szemben is vannak fenntartásaim, hogy a sorozat az Őfelsége kémnője címet kapta. Lehet, hogy túlzottan befolyásol a Vörös veréb és La Carre kötetei, de egy kémnőnek nem kellene kémkedni is? Valamilyen titkot kiderítenie?

Mert ha ennek a kötetnek a cselekményét nézem, a kémkedés és a krimi nem éppen az, amit találtam benne. Egy minimális krimi van – durván a regény háromnegyedénél megölik az egyik fiatalembert, aki körül Hanni legyeskedett. Övé a holttest a könyvesboltban. És a királyné valóban Georgie feladatául szabja, hogy derítse ki, amit lehet, hogy a botrányt elkerüljék, de a lány nem nyomoz. A nagyapja próbálkozik, de a cselekmény nem őt követi. Georgie meg mindig jókor van jó helyen, így végül ő oldja meg a rejtélyt, de nem nyomozóként és önerőből, hanem csak összerakja, ami az ölébe hullik információ.

A kémkedést pedig egyszerűen nem találom. Kérnek a lánytól szívességet, de ennyi. Gardedám lesz, nem Mata Hari!

A regényben sokkal erősebb a nemesi életmód bemutatása, és a humoros jelenetek. Wodehouse az egyik szerző, akihez hasonlítani szokták Georgie kalandjait, és ebben több is a velő. A rangok és címek világát láthatjuk, kicsit humorosan, kicsit cinikusan, nagyon angolosan. A regény ebben a tekintetben erős, remekül megrajzolja, milyen lehetett arisztokratának lenni akkoriban, amikor David még herceg volt, és az anyja aggódott Mrs. Simpson miatt. A kosztümös regények általában nem ezt a kort preferálják, hanem még korábban Viktória korszakát, így ez is ad neki egy pluszt.

Tetszett nekem az is, ahogy a hagyományos világ és a már kezdődő modernizmusok kezdenek összecsapni. Itt még finomabban, mint a Victoria Bredon sorozatban, ahol Victoria már modern és szüfrazsett. Georgie elvben még nagyon konzervatív, a nemesi címmel, házassággal kapcsolatban is, csak a látszat miatt sok olyasmit is meg mer tenni, amin ma már nem akadunk fent, de neki ott és akkor nagyon titkolnia kellett. Mint a munkavállalás.

Jó a szerző stílusa is, kissé szenvtelen talán, de ennek köszönhetően nem uralkodik el a romantika, amit tudtam díjazni. A hangulata jó, ha a cselekmény lehetne krimisebb is.

Downton Abbey rajongóként nekem ez a sorozat bejön, de a krimit így is hiányolom belőle.

Bowen: Holttest a könyvesboltban – Mint krimi: 55% kevés a krimi, ez inkább társasági szociológiában erős. Szórakoztató.

Szubjektíven: 70% bejött a humora, bírom a szereplőit, de fura ez a budoár krimi világ.