Mindenki számít. Mindenki. Mindenki hős, szerető, bolond, gazember. Mindenki. (Moore & Lloyd: V mint vérbosszú)

• Mindenesetre világossá tettem Louis számára, hogy én Ivy Manorba csak akkor teszem be a lábam a kicsivel, ha azt a ronda viktoriánus belső teret eltávolítják. Szegény kicsikém máskülönben életre szóló sokkot kapna.
• Mit felelt erre Louis?
• Azt mondta, gyerekkorában ő is kénytelen volt elviselni a viktoriánus berendezést. Ere én azt válaszoltam, ez talán megmagyarázza néhány furcsa szokását. (Peters: A rózsaszoba titka)

Azért harcolt, amiben hitt. Az ilyen embert mindenki hősnek hívja. (Williams: A nyári feleségek)

• A lába megsebesült?
• A háború tette tönkre. A háború mindent tönkretesz – felelte. (Morpurgo: Flamingó fiú)

Ez jelenti tehát a családot. Olyanokat, akikért az ember képes harcolni. És akik nélkül képtelen élni. (Morgan: Lázadók)

Tudtam jól, ha megteszem, híres leszek. Tudtam, hogy nagy port fog verni az ügy. Azt hiszem, a legtöbb bűntettre az ilyesmi sarkall. Mindenki a tizenöt perc hírnévre vágyik. (Diamant: Lángelmék)

Nézett, de nem látott. Örzse rég eltűnt előle. János megkövesedett szemmel egy magasra akasztott, táncosan lobogó fáklyát bámult. Olyan az a fáklya, mint Örzse. Ő azt soha el nem érheti. És ha el is érhetné, ha meg is ölelhetné: elégetné. (Hunyady: Hollós vitéz)

Az író olykor kísértést érez, hogy összevessen két ellentétes érzést: a félelmet és a bátorságot, azt állítván, hogy ez két azonos rangú jelenség. Csakhogy a félelem érthetőbb dolog, közelebb áll a biológiához, a természethez, lényegét tekintve a reflexszel áll rokonságban. A bátorság bonyolultabb. (Akszjonov: Moszkvai történet)