Fülszöveg: 

Alig egy hónap telt el azóta, hogy a viktoriánus Anglia legbizarrabb szupercsapata fényes győzelmet aratott Dr. Fu Manchu felett, máris egy még veszedelmesebb kihívással kell szembenézniük: egy távoli, ismeretlen világ, a Mars indított támadást a jeges űrön át, egyenesen Londonra, az Egyesült Királyság szívére célozva!
Nemcsak az anyaország, hanem maga a Föld sorsa múlik derék kalandorainkon! Miközben Allan Quatermain, Mina Harker, Nemo kapitány, Hawley Griffin és Mr. Edward Hyde nekilát rendet tenni, számos megdöbbentő titokra derül fény, meglepő románcok szövődnek és lelepleződik egy alattomos hazaáruló…

Szerintem: 

Nem is tudom, miért hittem, hogy

egyenes folytatást kapunk. Ez nem az volt. Teljesen új történet, világ került bemutatásra – még csak igazi utalás sincs a korábbiakra.

Már a kezdésben éles váltás van – megyünk a Marsra. Azt még értem, hogy John hogyan kerül ide, de Gulliver? De nem ez volt az egyetlen zavaró elem. A Marson más nyelvet beszélnek, és oldalakon át nézhettem a számomra ismeretlen és érthetetlen arab és hieroglif írást idéző párbeszédeket. A lényeg lejön: háború dúl, de akkor se volt így élvezhető.
A Földre visszatérve kapjuk meg újfent a Társaságot és az ő kalandjaikat, meg a követhető párbeszédeket.

Valahol abban van ötlet, hogy ez a rész H.G. Wellsnek lett szentelve. A Marsról jött ellenség szépen hozza a Világok harcát, még a tripodok is jó ábrázolást kaptak. Új szövetségesként lép hadszíntérre, vagy inkább találmányával segíti őket Moreau, akinek a kormány elnézi a hibridek létrehozását az ilyen találmányai miatt - vagyis, doktorunk a kormánynak biológiai fegyvereket gyárt.
Még azt is tudom értékelni, ahogy ezt a világot bekötik a realitásokba. Van utalás Moreau festő unokaöccsére, vagy Hyde önfeláldozása után róla neveznek el egy londoni parkot.
Vagyis, a világépítése ötletes, de valahogy mégsem tetszett igazán.

Talán azért, mert rendkívül keserű képet fest a világról. Itt simán belefér, hogy az angol kormány biológiai fegyverrel egy egész városrészt kiirtson. Utána meg azt lehet mondani, hogy az ufókkal a nátha végzett, az emberekkel meg a marsiak. Nem is a halálos víruskoktél… Nem is csoda, hogy a társaságban van olyan, aki ezen a ponton elköszön, mert ez még az antihősöknek is túl ocsmány.

Antihősök – ez most sokkal jobban látszik, mint korábban. Hyde és a láthatatlan ember is olyasmit tesz, ami simán a bűnözők szintjére teszi őket. Mondjuk, azok is voltak, szóval nem meglepő, hogy nem hősökként viselkednek. Hyde esetében legalább mentséget ehet találni, de végeredményben akkor is brutális tettet visz végbe egy másik emberrel.
Ellensúlyként szerepel Hyde és Mina kapcsolata, illetve Allan és Mina viszonya. Igaz, egyikben sincs annyi melegség és szeretet, hogy az egyéb dolgokat ellensúlyozza. Mindkettőben van egy torz elem, ami miatt nincs jövője. Hyde esetében fennáll, hogy a férfi egy szörny. A vad vágyak megtestesítője, minden erkölcs és gátlások nélkül. Maga sem hiszi, hogy képes szerelemre. Allan esetében meg a nagy korkülönbség – simán úgy néznek ki Minával egymás mellett, mint apa/nagyapa és lánya/unokája.

A rajzolt világ még mindig távol áll tőlem. Furcsa, nyers, talán torz is a szememnek. Még a tripodok tetszettek legjobban, messze nem az emberi alakok.

Még emésztem kicsit, de jelenleg minden ötlete ellenére bennem rossz érzést keltett.