Fülszöveg: 

Mickey és Kacey testvérek. A két lány egykor elválaszthatatlan volt, de már eltérő pályára kerültek, noha ugyanazokat az utcákat róják. Mickey zsaru, Kacey pedig az árnyékos oldalon mozog, a legsötétebb sarkokban, drogfüggők és szexmunkások között. Mickey gyilkosságsorozat után nyomoz, és Kaceynek nyoma veszik. Mickey halálra rémül – mi van, ha a testvére a következő áldozat? Ebben a közegben mindennaposak a halálesetek, a gyilkosság sem ritka. Mickey vajon meg tudja menteni a testvérét, mielőtt túl késő?

Szerintem: 

Kissé félrevitt a fülszöveg. Annyira egy thrillert, egy sorozatgyilkosos nyomozást akartam olvasni, hogy

nem is értettem, hogyan lett ebből családi dráma.

Mert az igaz, hogy Mickey rendőr. Az is igaz, hogy nőket ölnek meg a környéken, és beleártja magát az esetbe, noha járőrként nem kellene ilyesmit csinálnia. Csak éppen Mickey nem egy igazságot hajszoló, megszállott nyomozó. Hanem egy nővér, aki attól retteg, hogy az egyik áldozatban majd a saját húgát ismeri fel. Hamar el is jutunk oda, hogy nem az áldozatokat követi le vagy a gyilkost hajszolja, hanem az utcalány, drogos Kacey nyomába jár, miközben egy rejtélyes férfi elől is bujkál, aki rendszeresen elmegy a házához.

A thriller családi történetbe fordul, ahol az lesz a rejtély, hogy mi történt korábban. Hogyan jutottak ide a nővérek? Az egyik rendőr, a másik agyonhasznált drogos. Ahogy Mickey a testvérét keresi, felveszi a kapcsolatot a családjával, akaratlanul is át kell értékelnie a kapcsolatait, vagy az emlékeit.
Mi pedig a jelennel párhuzamosan haladva kapjuk a múlt történeteit, az árván maradt kislányokról, akiket nagy szigorral és szeretet nélkül nevelt a nagyanyjuk. Látjuk az embereket, akikkel érintkeztek és a kapcsolataikat. Mind pedig vezet a jelen felé.

A címet is ide vezetném vissza. Ugyan fizikailag is van egy hosszú, csendes folyó, ami a városon keresztül folyik, és aminek a partján előkerülnek a holttestek. De a múlt is egy hosszú, fényes folyó, ami elvezet a szereplők jelenjébe, ami mellett el kell haladni, hogy a helyére kerüljenek a dolgok.

Nem a történettel van bajom. Moore nagyon gondosan felépítette, ki kivel milyen kapcsolatban áll, és hogyan illeszkednek össze a cselekmény darabkái. Lélektani, belülről megfogott és az emberi viselkedést, érzéseket helyezi előtérbe. A testvéri érzés, az anyaság, a szeretet, az emberi kapcsolatok mélysége mind benne van.
Még azt is el tudom nézni, hogy mivel annyira háttérbe kerül a krimi, annak megoldása nem kicsit röhejesen egyszerű. Amikor Kacey előkerül, ő elmondja, mit hallott az utcán a barátnőitől, kvázi rámutatnak a gyilkosra, Mickey csak le kell fülelje.

Azzal viszont nem tudok megbékélni, hogy nem megbízhatatlan elbeszélőt kapunk, de majdnem. Mickey minden történetet ismer. Ő tudja, hogyan nőttek fel, mit jelentett neki és a húgának Simon. Ki Thomas apja. Sok-sok minden, amit az író nekünk lassú léptekkel, sokára fed fel. Kb. úgy éreztem, mintha az olvasó előtt is titkolózna a szerző. Bár értem, a hatás miatt miért tart vissza információkat, hogy lesz egy-egy titokból fordulat, de mivel Mickey számára ezek már megtörtént tények, így simán elhallgatásnak éreztem, amikor a múltbéli szálból mi is megismertük ezeket a történeteket.

Inkább női regény, mint thriller. A legfontosabb benne az érzelmek és a szereplők kapcsolatainak alakulása. Van benne egy folyamat, ahogy Mickey képessé válik a számára ismert tényeket új szemszögből nézni, és megtisztulni. Nem véletlen, hogy az egyik legfontosabb jelenetnek éreztem, amikor Kacey szembesíti vele, hogy tudnia kellett volna dolgokat, de mégsem tudta. Pl. Simon esetében is. Az idősebb rendőr, aki mentorálta a 17-18 éves Mickey-t, a háta mögött meg teherbe ejtette annak a 15-16 éves húgát? Mickey nem jutott el addig, hogy Simont lássa a bűnösnek, noha Kacey erőszakra is célzott, meg egy felnőtt, családos férfi, ha kamaszt csábít el, nem kellett volna a pedofil vészcsengőnek is megszólalnia?

Női regényként jobban tetszett volna, csak annyira mást vártam, hogy az előre jelezte, hogy ezt csalódásként éljem meg. Izgalmas sorozatgyilkos hajsza helyett családi titkok feltárása és érzelmi szembenézések.

Idézet: 

Ha másokon segít az ember, az néha eltereli a figyelmét a saját bajairól – jegyzi meg Mrs. Mahon. – Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.