Nyomozós, megszállottas, rejtélyes, menekülős.

Giverny, akár egy megelevenedett festmény. Évente milliók keresik fel, hogy Monet kertjében gyönyörködjenek. Van azonban három nő, akik elvágyódnak innen. A tehetséges festőlány, Fanette, aki egy verseny megnyerésére készül. A vidék legszebbje, a tanárnő Stephanie, akit fojtogat a házassága és a városka. Valamint, a malom boszorkánya, aki elmeséli a történetet. Aki 80 elmúlt már, és sokat tud. Azt is tudja, ki a gyilkos, aki miatt kivonult a rendőrség. De egyelőre figyel, kivár. Rájön Serenac felügyelő, kit kellene lecsuknia Morval, a híres szemész meggyilkolásáért? Felfedezi a múlttal való hasonlatosságot? Vagy túlzottan elvakítja Stephanie két szép szeme? Minden összefügg, a Monet festmények, a szerelmek és féltékenység, a gyilkos játszma, melyet talán túl későn értenek meg.

Michel Bussi az egyik legolvasottabb kortárs francia bestseller szerző, és most egy többszörösen díjnyertes kötetével mi is közelebbi ismertségbe kerülhetünk. Aki szereti a thrillereket, emberi drámákat és/vagy a festészetet, nagy valószínűséggel függő is lesz.

A Fekete vízililiomok már az első fejezetnél behúz, és nem enged el az utolsó fejezettel sem. Ez olyan könyv, ami a vége után is az ember fejében jár és töprengeni kell rajta. Emészteni, és feldolgozni azt az érzelmi zűrzavart, amit a történet vége okoz. Nem is tudom, milyen érzés kerített tőle a hatalmába. Kicsit elkeserít, kicsit felháborít, nem is kicsit ingatja az emberiségbe vetett hitem, de valahogy remény is van benne. Egyszerre jó is, rossz is, szóval nagyon emésztenem kell, még most is.

A cselekmény látszólag egy szerelmi történettel és művészettörténettel kombinált thriller. Minden nőnek megvan a maga szála, a maga világa, ami egyszerre más és mégis, egységes. Összeillenek, ugyannak a kirakósnak a darabkái. És cselekményben is változatosak. Van klasszikus krimi vonal, van szerelmi háromszög, van karriertörténet is benne. Sőt, egy művészettörténeti rejtély is akad benne. Lehet, hogy rejtőzik valahol egy utolsó Monet vízililiom, egy fekete? Ami egy vagyont ér. Amiért ölni is érdemes lenne. Lehet, hogy ezért gyilkoltak? Vagy a szerelem miatt?

A szálak mesterien szövődnek egybe, az öregasszony szellemes, ironikus, stílusos narrációja mellett. A szövege is olvastatja a kötetet. Láttat ez a regény, nagyon megragadja a helyszíneket és a szereplőket is a szerző. Giverny, ahogy már említettem egyszer, nekem is rajta van még a bakancslistámon. És most úgy érzem, ismerem, tudnék tájékozódni benne. Nagyon erős hangulata van a kötetnek.

Nagyon tudtam értékelni a művészettörténeti oldalát. Sokat meg lehet tudni nem csak a városról, de a híres vízililiomok sorozatról is, Monet életéről is. De annyira szórakoztató formában, hogy senkinek eszébe nem jutna, hogy éppen a művészeti tudása bővül. Pedig de. Nagyon jól megfogja pl. a festészeti technikát is, amivel Monet itt kísérletezett.

Érzelmileg is nagyon erős a kötet. Három nagy női hőse van, és könnyű köztük olyat találni, akivel azonosulni lehet. Az elvágyódásuk, nálam nagyon átélős volt. De a kedvenc szereplőm Laurenc Serenac felügyelő, akit a végére kicsit meg is sajnáltam. Meg nem is.

Azt már mondtam, hogy telitalálat a vége is? Azért is emlékezni fogtok rá, nagy húzás!

Bussi: Fekete vízililiomok - Mint thriller: 95% erős hangulat, markáns karakterek, rafinált történet sodró narrációval.

Szubjektíven: 90% megvett a festészettel, a hangulattal, a történet is jó. De a vége… jaj!