Különös hogy Givernyből elvágyódik valaki. Nem gondoljátok? Ám ők mindhárman úgy gondolták, hogy a fala börtön, szép, nagy kert, de rácsok veszik körül. Akár egy elmegyógyintézet parkját. Szemfényvesztés. Festmény, amelynek lehetetlen kilépni a keretei közül. (Bussi: Fekete vízililiomok)

• Mindenesetre – folytatta Matilda – a tudatlant nem úgy értettem, hogy ostoba; mind tudjuk, hogy vág az esze, ha a leckékről és a zenéről van szó. Csak arra gondoltam, hogy akkor sem ismerné fel azt, aki hátba szúr másokat, ha látná, ahogy a véres tőrét a hulla hátába törli.
• Rendkívül érzékletes ez a kép, drágaságom. Aggódnom kellene? (Teller: És boldogan éltek…)

Egy részed örökké ártatlan marad. Az a részed értékesebb az összes többinél. (Kushner: A Mars Klub)

A szavak annyi mindent szétrombolhatnak. És a hallgatás néha annyival többet mondhat. (Wilke: Roofer)

Úgy érezte magát, mintha egy óramutató hegyén egyensúlyozott volna egy idegenhez tartozó múlt és egy elképzelhetetlen jövő között. Különös érzés volt ez olyasvalakinek, aki át tudott lépni az időn. (Jackson: Időjárók)

(…) mindig azok az apró dolgok keltenek az emberben olthatatlan vágyat arra, hogy egy villával halálra döfje élete párját, amelyek miatt annak idején szerelmes lett belé. (Dillon: Minden vágyam)

Nagyon is illett hozzá a környezet: a szoba pont olyan sötét volt, mint ő. (Thalese: Kukkoló motel)