Fülszöveg: 

Nyolc óra. Hat barát. Egy mesterlövész.

Red Kenny és barátai lakókocsival indulnak a tengerpartra a tavaszi a szünetben. Hosszú az út, vidám a hangulat – egészen addig, amíg defektet nem kapnak az éjszaka és a semmi közepén. Térerő nincs, segítség sehol a közelben. A jelentéktelennek tűnő baleset azonban hamarosan rémálommá válik: már épp újra útra kelnének, amikor valaki kilövi mind a négy kereket. Ez minden, csak nem véletlen.
Egy mesterlövész les rájuk a sötétben, és az egyikük titkára vár – egy olyan titokra, amelyért a halál sem túl nagy ár.
Nyolc órát kapnak hajnalig, a kétségbeesett társaság pedig minden erejével próbál menekülni, miközben a lakókocsi szűk falai közt a feszültség végzetes szintre emelkedik. Eltemetett titkok kerülnek napvilágra, és csak egyetlen dolog biztos: nem mindenki fogja megérni a hajnalt.

Szerintem: 

Kicsit nehezemre esik objektívnek lenni. Ha ifjúsági regényben gondolkodom, akkor

tetszik a könyv és jókat tudok írni róla. Csak éppen a felnőtt fejemmel, aki komolyabb thrillereket olvas, nem volt elég a megoldás meglepő volta. De talán haladjunk sorban.

A cselekmény ígéretes. 5 fiatal együtt utazik egy lakóbusszal a szünetre. Összeszokott baráti kör, látszólag minden rendben köröttük. De éjjel támadás éri őket: a járművük kiiktatták, nem szökhetnek, mert lelövik őket. El kell kezdeniük elmesélni a legsötétebb titkaikat, vagy nem engedik el őket. A csapat aztán szembesülhet több mindennel: hogy igenis vannak titkaik és borzalmas dolgokat rejtenek egymás elől. Ezeket kimondani, meghallgatni sem könnyű. Ugyanakkor rájönnek, hogy egy bűnügy - egy maffiavezér letartóztatása és az egyetlen tanú személyének kiléte - körül mozognak az események. Mi több, a kinti puskásnak kell, hogy legyen egy belső segítője. Vagyis, az ötösből valaki áruló.

Jackson jól épít feszültséget, és a cselekmény alkalmas is erre. A menekülési kísérletek, ahogy sorra kibuknak belőlük a titkaik. Ahogy egyre inkább túlélő-játszma lesz az éjszakájuk, ahol rá kell jönniük, hogy még egymásban sem bízhatnak.
Jackson húzott is pár merészet, hogy mit rejtegetnek egymás elől. Mert az, hogy az álompár egyik fele egy ideje szakítani akar, csak nem volt bátorsága hozzá nagyon ifjúsági vonalas és nem meglepő. De az, hogy a menő fiú úgy megvert valakit és magára hagyta, hogy belehalt, már sokkal inkább. Ez ráadásul csak bevezető, ennél sötétebb történetekre is számíthatunk.

Még azzal sincs gond, hogy meglegyenek az összefüggések, és kiderüljön, mi mivel és hogyan kapcsolódik össze. Olyan szinten egymásra épülnek a részletek, amire azt szoktam írni/mondani, hogy okossá teszik a könyvet.
Csak – ifjúsági regényként jó úgy, ahogy van. De Jackson a másik sorozatával annyira magasra tette a lécet, hogy komolyabb ügyet, nagyobb meglepetést vártam tőle. Olyat, ami felnőtt irodalomban is megállja a helyét. Itt azért nagyon kamaszos dolgok voltak, nagyon sok az érzelmi elemzés is, de maga az ügy is ifjúsági regényes. Nem tudom jól megfogalmazni, miképpen szerettem volna komolyabb bűnügyet/esetet, de abban volt hiányérzetem.

A regény vége is kissé csalódást okozott. Jackson nem romantikus regényt írt, legfeljebb a sorok között van olyan szereplő, aki mereng azon még a krach beütése előtt, hogy van itt olyan, aki tetszik neki, akivel lehetne is valami. Ha…
Ezt a vonalat nem engedi el, és a végére is egy kamaszos, ezt a vonalat használó elemet tett be. Az nem nagyon nem hiányzott volna. Még akkor se, ha ezzel jópofa lehetőséget ad arra a szerző, hogy fejben mindenki maga döntse el, milyen vég tetszene neki. A lány elmegy a randira az érte gyilkossá lett fiúval és ellovagolnak a naplementébe, vagy küldi a rendőrséget maga helyett.

A szereplőket szépen összerakta, és nagyon jól működik, hogy mindig kicsit másképpen nézzünk rájuk, amikor a titkaik és annak részletei napvilágra kerülnek. Az idill gyorsan leépül és az igazán jól sikerül, amikor az álomszerű alakból fest pár vonással szörnyeteget és onnantól kezdve már az is motoszkálhat, hogy vajon milyen borzalmas tettre lesz képes egy ennyire feszült helyzetben. Nem kell túlírni semmit, nem is teszi a szerző: az extrém helyzet lerántja a szereplők álarcait és gyorsan kiderülhet, ki milyen személy igazán.

A szerző stílusát továbbra is szeretem. Filmszerű jelenetek sorát komponálja, pörgeti az eseményeket és nem írja túl a regényeit. Értelmes, követhető, a nyelvezete is passzol a történethez és a szereplőihez. Most talán az érzelmi részekből kevesebbet is elégnek éreztem volna, de ifjúsági regény. Ott elvárás, hogy a szereplők belső rezdülései is meg legyenek írva, részleteiben.

Vagyis, kisebb fennakadások mellett tudtam szeretni ezt a regényt. Kamaszként abszolút passzos lenne, de így is elszórakoztatott.