Harcolós, traumás, lánymentős, alkus.

Joe egykor katona volt, majd FBI ügynök lett. Éveket töltött azzal, hogy a maffia csapdájába került lányokat szabadított ki. Sokat látott, ami a háborús élményekkel együtt állandó traumát okozott neki. Két dolog tartja még életben: a zsoldos megbízások, amikor elrabolt lányokat visz haza. És a saját anyja, akinek már csak Joe maradt. A legújabb ügye egy Lisa nevű lány esete. Az apja egy neves szenátor, akinek a felesége abba pusztult bele, hogy elrabolták a kislányukat. Lisa egy olyan bordélyban raboskodik, ahol kamaszlányokat is lehet használni. Joe elindul, kihozza, de valaki elárulja. Mire feleszmél, elragadták a lányt, megölték az anyját és rá is vadásznak. De Joe kész visszavágni, ha sokkal mélyebb is az összeesküvés, mint aminek elsőre látszott.

Újabb könyv jött azért, mert készült az eredetiből egy film, amit nálunk is bemutattak. És újabb taggal bővült az a lista is, amikor jobban tetszett a regény, mint a mozgókép, ami lett belőle. De akkor nézzük alaposabban!

Jonathan Ames kisregénye meglepően alacsony lapszámból hoz ki egy egészen komplex eseménysort. Ha csak címszavakba listázom is össze, van benne gyerekrablás, mentőakció, összeesküvés, visszavágás, komoly traumák, bosszú és jó pár gyilkosság. Mindezt úgy, hogy nem is fulladunk bele az eseményekbe. Inkább éreztem kényelmesnek a tempót, mint sietősnek, noha tényleg sok mindent kell elmesélnie rövidebb terjedelemben.

Jó lesz annak, akinek kell a cselekmény és a pörgés.

Tetszeni fog annak is, aki a mély karakterekre gerjed. Joe alakjában annyi feszültség, érzelem és trauma összpontosul, hogy helyenként már egy pszichés leírásban is érezhetnénk magunkat. Szépen levezeti, hogy jutott odáig ez az ember, hogy már csak a halált várja. Megmutatja, mit tesznek egy gyerekkel a szülőtől elszenvedett bántások, és később is hogyan válik a saját pusztítójává az egykori traumák következményeként.

Tetszeni fog annak is, akinek kell egy csavar és meglepetés. Olyan sima ügynek tűnik, egy gyerek kiszabadításának, de nagyon mocskos és korrupt összeesküvés van mögötte. Ugyan nagy nyomozás nincs, a tapasztaltakból Joe pillanatok alatt összerakja, mi történt és miért, de valahogy egyszerűségében olyan borzalmas ez a sztori.

Mert az ember ilyen, nem? Olyan könnyen hoz olyan szörnyű döntéseket, és ítél szenvedésre másokat, akár a szeretteit is. Miért? Hatalomért, pénzért, bosszúból. Minden nemesség nélkül, nyers önzésből és hatalomvágyból. Az olvasó a végére már meg tudja érteni azt a depressziót, ami Joe sajátja. Minek is küzdeni, létezni egy ilyen világba? Jobb lenne itt se lenni.

Ajánlott a regény annak is, aki el szeret merülni egy hangulatba, egy regény teremtette miliőbe. Csak éppen e könyv kapcsán arra kell készülni, hogy ez egy sötét és nyomasztó világ. Itt nem esik majd jól levegőt venni, és alaposan lenyomja az olvasó hangulatát is. De átjön minden nyomora és mocska, nagyon is.

Érdemes azért is elolvasni, mert jó példa arra, hogyan lehet kevéssel sokat mondani. Cselekményben, hangulatban, karakterben van benne annyi, mint sok 400-500 oldalas könyvben, csak éppen Ames ezt sokkal kevesebből kihozta.

Ames: Sosem voltál itt - Mint krimi: 80% hangulatilag nagyon erős, tömör és sötét. Kevéssel mond sokat.

Szubjektíven: 70% a filmnél jobban átjött, de annyira komor, hogy hangulatgyilkos.