Erotikus, nyomozós, továbblépős, vámpíros, szerelmes.

Jenna mindent elvesztett, amiért érdemes volt élnie. A férje és a kislánya egy autóbalesetben vesztek oda, amit ő túlélt. De a munkáját képtelen volt tovább végezni, ott kellett hagynia a rendőrséget. Már csak a halál maradt neki. Amikor egy szörnyeteg elragadja, és tényleg élet-halál között kell választania, mégis élni akar. Idegen harcosok mentik meg, és segítenek neki a gyógyulásban – még akkor is, ha senki nem is sejti, a gonosz Dragos mit változtatott a testében, a DNS-ében. Brock, aki egyszerre harcos és gyógyító, teljesen a nő hatása alá kerül. Míg ájultan hevert és gyógyította, létrejött a kapocs. Ahogy pedig a nő felébred, nyomoz és aktív tagja lesz a Rendnek, Brock a szívét is egyre jobban elveszti. De nyílhat igaz szerelem a sok tragédia után, amit túl kellett élniük?

A kérdés természetesen költői. Könyörgöm, ez egy paranormális szerelmes, erotikus regény! Vajon lesz benne igaz szerelem? Igazából az lenne meglepő, ha nem jönne össze a pár. Ha történne egy nagy tragédia, vagy szerelmes helyett véres irányba mennének el az események. Erre az ötletre rá is pörögtem, de nem kellene. Mert itt ilyesmiről szó nincs.

Annyira tipikus paranormális szerelmes regény ez a kötet, amennyire csak lehet.

Egyrészt, van egy világa, benne a természetfeletti elemmel, de ez végig háttérben marad. Mivel sorozat sokadik kötete, biztosra veszem, hogy korábban már alapozott a szerző, de a lényeg innen is lejött. A vámpírok ufók, akik a Földön telepedtek le, és az embereket gyilkolók harcolnak a védelmezőkkel. Ufó vámpírjaink csak bizonyos, jelölt nőkkel alkothatnak párkapcsolatot. Érzek benne ötletet, már ezt leírni, hogy a vámpírok ufók, elég abszurd. De ennyi – ezt leszámítva minden a szerelemről szól.

Elvileg Jenna nyomoz a másik vámpírok után. Mit látunk belőle? Hogy Brock olvadozik, milyen erős a szerelme, miközben félti is. Jenna komoly változásokon megy át, senki nem tudja, mit csináltak vele. Mi jön le belőle? Brock számára teljesen mindegy, mert szereti a nőt. A vámpíros vonal csak terelés, hogy egy pár összejöjjön. Még csak normális közös kalandjaik sincsenek, csak ágyjeleneteik.

Lenne egy tippem, hogy a most mellékszereplőként feltűnő egyéb vámpírok és párjaik története volt a korábbi részekben. Mert a lényegi cselekmény, a vámpír háború nem halad semerre, csak összejön Brock és Jenna. Mondanom se kell, nekem nem is tetszett a könyv. Untam.

A karakterek laposak, tipikusak. Brock semmiben sem különbözik pl. egy Ward vámpírtól, talán kevésbé harcos, de ugyanaz a karakter. Ő is, Jenna is jellegtelenek. Alig van tulajdonságuk, csak a vonzalmuk egymás felé. Sok tekintetben túl hibátlanok is, főleg Brock. Van egyáltalán rossz tulajdonsága? Szerintem nincs. Jenna is csak azzal büszkélkedhet, hogy korábban munkafüggő és maximalista volt.

Egy mellékszereplő volt, aki egy fokkal érdekesebb volt. Hunter, a vámpír, aki a Rendhez csatlakozott, a tökéletes gyilkos. Szótlan, hideg, hírből sem ismeri a szerelmet. Ennek ellenére fogadnék, hogy az egyik kötetben majd az ő életébe is besétál egy nő…

Nagyon nem az én világom, a színpadul szolgáló világ jobban érdekelt, mint a rajta szereplők.

Adrian: Az éjfél fogságában – Mint természetfeletti szerelmes: 50% van egy komplex világa, benne tipikus szerelmekkel.

Szubjektíven: 20% van ötlet benne (vámpírok, mint ufók), de nyálas erotikus, nem akarom!