Fülszöveg: 

Amikor rájövök, hogy a barátom megcsalt, felkapom a kutyámat, Nachost, és azonnal a költözés mellett döntök. Mielőtt kiviharzok az ajtón, magamhoz ragadom azt is, ami az exemnek a legfontosabb: a nyeremény VIP-jegyeit egy hokimeccsre, amihez ráadásként jár egy közös esti program a város két legismertebb hokiistenével. Alig várom, hogy az exem orra alá dörgöljem az idoljaival készült szelfiket!

A srácok azonban nem csak simán kedvesek velem: igazi VIP-élményt ajánlanak estére!

Ám amint Ryker és Chase tudomást szerez arról, hogy mit tett velem az exem, megkérnek, hogy legyek a szobatársuk egy hétig, hadd dédelgessenek. Én pedig a mindig morcos Rykernek segítek majd, hogy a közvélemény megszeresse, Chase-t pedig el kell kísérnem egy esküvőre, az álbarátnőjeként.

Naná, hogy igent mondok. Nem is tehetnék mást. Ez a két srác túl tökéletes ahhoz, hogy másként döntsek. Hiába tudom, hogy ebből baj lesz…

Ennek a csodás időszaknak lejárati dátuma van. Csupán egy hét, és mindennek vége. Vajon a szívem is felfogja mindezt?

Szerintem: 

Megvan az a könyv, ami annyira zsáneridegen számomra, hogy amint rájöttem, mit is olvasok, kb. viszolyogtam. Van rosszabb

a szerelmi háromszöges történeteknél? Úgy tűnik, megtaláltam, ami annál is jobban irritál.

Azt is írhatnám, hogy tanultam egy új szót. Jelzőt. Ki tudja, milyen az a regény, ami menage? Olyan, mint ez. Vagyis, erotika és romantika kettőnél több személy között. Csak éppen nem szerelmes mindenki mindenkibe. A konkrét regényben: két legjobb barát szeret bele és folytat viszonyt ugyanazzal a nővel. Kezdettől édeshármasozva. Abból még magamhoz sem tértem, hogy mi lett a történet vége. Lettek volna tippjeim – azt gondoltam, a két srácból választ egyet, de ezek úgy döntöttek, hogy így maradnak kapcsolatban. A srácok megosztoznak Trinán.

Ennek ellenére nagyon tipikus románc zsáner az alap. A trió nagy szenvedéllyel összejön, boldogok, de egy jókora félreértés miatt összevesznek és mindenki szenved. Majd jön a nagy gesztus és a még nagyobb happy end. Ha nem menage lenne, csak egy hokisztár lenne benne, akkor is teljesen ugyanígy működhetne a történet.
Ennek meg nem is igen örülök, mert tipikus, átlagos, kiszámítható tőle. Azt nem tudom úgy értékelni, hogy milyen más és egyedi attól, hogy Trina két sráccal kavar.

Aztán, ott vannak a kisarkított szereplők is. Az ex egy hokibolond nőcsábász, akinek kb. csak a rossz tulajdonságait sorolják. Nem is értem, Trina miért tartott úgy ki mellette sokáig. Az egyetlen jó tulajdonsága, amit megnevezett még a dúló szerelem idején, hogy helyes. A hokisok kapcsán is az első és meghatározó benyomása, hogy szexik.
Akik különben jó barátok, önzetlenek, nagyon sikeresek. Csak éppen elég meredeknek érzem, hogy legjobb barátok spontán beállnak egy édeshármasba. Erotikus regény, Blakely megírta az aktusokat is, és ezt legjobb barátok között elképzelni…
Trina meg a szexi könyvtáros. Ennél többet nem is nagyon tudtam meg róla.

Amivel valamit felhúz a szerző, az a humor. Az kifejezetten jó húzás, hogy jön rá Trina, hogy a párja megcsalta. Köze van hozzá kutyája szenvedélyének, aki előszeretettel eszik használt bugyit. De az is tetszett, amikor a hokisok kiosztják az exét.

A stílusa az erotikus regényeké. Túlfűtött, obszcén és érzelgős.
Úgy is írhatnám, éppen olyan, amit nem díjazok.

A tanulság számomra az, hogy nem szeretem ezt a típust. Nagyon nem. Talán csak egy olyan menage kapcsolatot olvastam, ami jól ki volt találva és szimpatikus volt, egy Schwab fantasyban. Igaz, ott az egyik férfi volt, akin osztozott a szerelme (egy másik pasi) és a felesége. Ok, az egy más regény, nem ez. Ki is teszem a pontot.