Barátos, könyvet lopós, vikinges, sárkányos.

Hablaty születésnapja jön, ami különleges nap, több értelemben is. Végre 12 éves lesz, és idén meg is ünnepelheti. Mivel február 29-én született, erre csak 4 évente van lehetősége. A Hibbantra látogató másik törzs és a helyiek vetélkedése miatt kalandosabbra sikerül e napja is, mint tervezte. A két törzsfő fogad, melyikük népe a jobb tolvaj. Pléhpofa a könyvtárból kilopott kötettel akar nyerni, de balszerencsére Fogatlan azt a könyvet nézte ki reggelinek, Pléhpofa kedvenc trónja mellé. Hablaty menteni akarja a menthetőt, és Halvérrel, Kamikazi és Fogatlan társaságában a könyvtárba merészkednek. Ahol a Szőrösszívű Könyvtáros sárkányokkal őrizteti a köteteket, és esze ágában sincs kisegíteni a kis vikingeket.

A sorozat 6. kötete, aminek már a címe is elárulja, hogy ez más lesz, mint a korábbiak. Most nincs így szócska a cím elején, észrevettétek?

A cselekmény felépítésében is megvan ez a másság, ami nagyon kellett már. Nem iskolai órákkal kezdünk, nem a felnőttek helyett kell egy életveszélyes helyzetet megoldani. Ez egy filler, ami a cselekmény egészét nem viszi előbbre, de elmeséli a karakterek egy kedélyes kalandját – ezúttal a könyvtárban.

A tanító-nevelő szándék viszont még soha nem volt olyan erős, mint ebben a részben. Ha a kalandokat és küzdelmeket leszámoljuk, arról szól ez a rész, hogy a könyveket becsülni kell, a tudás pedig olyan valuta, ami mindig piacképes. Ha nem is így, de kellően szájbarágósan és leegyszerűsítve a szereplőkkel is kimondatja ezt a szerző, hogy még a legkisebb olvasóknak is világos legyen az üzenet. A könyvek jók! A könyvtár is jó! Olvass, tanulj! Amivel nincs is semmi baj, csak éppen nagyon direkt. Ennél lehetett volna finomabban is bátorítani ugyanerre.

Plusz, aki már elolvassa ezt a könyvet, nagy valószínűséggel már pár köteten túl van a sorozatból. Nekik azt mondani, hogy a könyvek barátok – ők már tudják! Erről eszembe jutott, mennyire utáltam, amikor a tanár az egyetemen a megjelenteket, a rendeseket szidta azok helyett, akik távol maradtak az óráitól. Azt leckéztetni, aki már ismeri a leckét? Nem éppen praktikus megoldás.

A cselekmény a korábbiakban megszokott minőségben folytatódik. Megint megismerünk új és versenyes sárkányokat. Megint bebizonyosodik, hogy Hablaty esze jobb szolgálatot tesz, mint a nyers erő. Megint van kellő akciómennyiség, harc és lopkodás, hogy a figyelmet fenntartsa a végéig a szerző.

Nem is értem, hogy tudtam elkezdeni unni? Talán, mert már nagyon felismerem a sémákat, ha most kicsit próbálta is variálni őket Cowell. A felnőttek megint buták, Hablaty megint elbeszélget a sárkányokkal – mindig ugyanaz, csak a sorrend más.

A beszélő nevek továbbra is irritálnak. Szőrösszívű Könyvtáros – mondhatom, már a neve kötelezi, milyen ember legyen, és mivel foglalkozzon. A jelleme is kimerül ennyiben, nem is tudunk meg róla semmit.

Gyerekeknek továbbra is kiváló kötet, ha a szájbarágós üzenete miatt most kevésbé tetszett is. Még 5 rész van vissza, tartsak egy kis szünetet?

Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz – Mint gyerekkönyv: 80% jópofa kaland a könyvek szeretetéről, de újat nem nyújt.

Szubjektíven: 75% baj van! Kezdem unni. Ismerős karakterek, kalandok – szünet kellene?