Fülszöveg: 

A Vitéz János Gimnázium udvarán álló ősöreg fa gyökerei közt a múltba vezető alagutak kanyarognak. Egyre több gyerek szeretné megnézni, milyen is egy másik korszak – ki a családját keresi, ki történelmi tények után kutat, más meg csak sodródik. Főhőseink most 1914-be, a magyar filmgyártás hajnalára mennek vissza, előbb Budapestre, majd Kolozsvárra, hogy megnézzék, Kertész Mihály tényleg azonos-e az Oscar-díjas Michael Curtizzel, akiről házi dolgozatot kell írniuk. Mire azonban elmerülnek a korabeli filmsztárok és színházi estek világában, és Fejó megtanul filmezni, Karolának pedig komoly udvarlója akad, kitör az első világháború. Ekkor döbbennek rá arra, hogy a felszín alatt nagyon erős társadalmi és nemzetiségi feszültségek forrnak, a nagyhatalmi játszmák pedig pillanatokon belül a trianoni határokhoz fognak vezetni.

Szerintem: 

Olvastam már jó regényt Az Abszolút Töri eme sorozatában, de Zágoni Balázsnak sikerült

emelnie a szintet. Annyira jó történetet kerekített és bemutatott egy olyan világot, amit eddig nem ismertem. Tartok is tőle, hogy a további részeknek magasan lesz a léc…

A felvezetés, ami kissé hosszú. Úgy van megírva a könyv, hogy önállóan teljesen érthető legyen, de ennek az ára, hogy tovább tart felvezetni, mi az iskolában a múltba átjáró és hogyan működik. Vissza van utalva egy korábbi rész időutazóira, de éppen csak annyira, hogy a keretet erősítsék.

Majd az időutazás következik az I. világháború előestéjére. Ez a csapat felkészülten indul neki, és nagyon jót tudtam mosolyogni azon, ahogy ők még pénzt is szereznek maguknak a kirándulásra. Ott aztán be is indulnak az események, és a szerencse is a gyerekek mellé szegődik. (Tulajdonképpen még akkor is, amikor visszatérnek és már zajlik a háború.)

Igen, talán az iskolásoknak kényelmesen alakulnak az események, de így kaphatjuk a legszélesebb tablót a korszakról és a kolozsvári filmkészítésről. Szó lesz a kor politikájáról, művészetéről és a neves színészeiről is. A szereplők között ott van Kertész Mihály és a nagyon szimpatikusan megrajzolt Jászai Mari is. A gyerekek egyszerűen jó körökbe kerülnek, és a kis hazugságuk – amerikai magyarok leszármazottjai – még utaztatják is őket, és mutogatják nekik a hazai viszonyokat.

Zágoni folyamatosan tud ellenpontozni. Minden hosszabb beszámolóra vagy leírásra biztosan jut egy humoros jelenet. Pl. Karola hazugsága arról, hogy grófkisasszony, nagyon elszabadul és nem egy kényes helyzetbe kerülnek. Van ott cukrászdai villogás és szerelmes, de kissé idióta erdélyi nemes udvarlása is majd az erdélyi részekben. Sikerül eltalálni, hogy informatív legyen és tényleg megragadja az ábrázolt korszakot, közben meg ifjúsági könyv is legyen kisebb-nagyobb kalandokkal és mókás betétekkel.

A három gyerek kellően más, hogy érdekesek legyenek. Fejó nagyon sokat tud fejlődni is menet közben, és az önző, idegesítő kölyök igaz baráttá érik a történet végére. Néhol még sajnálni is tudtam – Karola meséje neki sül el legrosszabbul. Ő a pénzes, aztán játszhatja a cselédet.
De igazság szerint a történelmi személyek között vannak, akiket érdemes kiemelni. Jászai Mari is szerethető figura lett, de Bánffy, akiért vérezni tudott a szívem. Nagyon megszeretteti a szerző, egy sok mindenhez értő hazafi, jó elképzelésekkel, aztán majd Karola utána olvas, és nagyon bánt vele méltányosan a korszak. Ő tipikusan olyan alak, aki sokkal többet érdemelt volna, nem azt a sok veszteséget, ami majd éri.

Jól el van kapva a filmművészet, és fel tudja kelteni az érdeklődést az érintett filmek iránt. Érdekel is, mi lett A tolonc vége, pedig a némafilm nem a zsánerem. De a hangulat, ahogy készül, ahogy a forgatás le van írva, nagyon eladta.

Talán a gyerekek közti majdnem szerelmi évődés, ami felesleges volt. Bár értem a funkcióját – ugyanaz, amiért Agatha Christie is írt szerelmi szálat a krimikbe, ha csak mellékvonalon is. Olvasói igény, és tudom, csak nekem fura, hogy 12-13 évesek szerelmi szálakat kapnak. Itt legalább nem komolyak, csak tetszés szinten van. A párbaj jelenetért meg is érte, az megint egy humoros és egyben a korszakot is megragadó jelenet volt.

A végére minden szépen összeáll és elrendeződik. Az túlzás is, hogy a film sorsa miképpen, de ifjúsági regényben elfért. A lényeg, tanulni is belőle, szórakoztató is, sose rosszabb részt a sorozatban.