• Láttál már te Barbie-filmet?!
• Sőt, azon leszek, hogy soha ne is lássak.
• Olyan, mintha két órán keresztül kínozna egy nagyon tapasztalt, nagyon szadista hóhér egy giccses, rózsaszín kínzókamrában, aminek már a színétől is a hányinger kerülget. Szinte éreztem, ahogy cseppenként szivárog el belőlem életkedv és az életnedv. (Gaura: Démoni színjáték; In: Embertelen jó)

Mivel piszok jól nézek ki, az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy hülye is vagyok. Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát? (Rácz-Stefán: Túl szép)

• Nem hagynád abba végre ezt az idegesítő gumilabda-dobálgatást? Szétmegy a fal és a fülem!
• Így jobban tudok gondolkozni.
• Ezt készséggel elhiszem. És nem is szólnék, ha mindezt egy kórházi irodában tennéd, és ezzel életeket mentenél, de nem vagy egy Doktor House. Plusz, ha így folytatod, nemhogy életeket nem fogsz menteni, de egyet még a sírba is viszel a nagy gondolkodásoddal. (Gaura: Talpra, Bori; In: Embertelen jó)

Magában pedig megfogadta, hogy bármilyen korú legyen is majd Thomas és Claire, bármilyen is legyen a viszonyuk, ő mindig meg fogja kérdezni, hogy vannak, egyenesen a szemükbe nézve, éreztetve, hogy ők mindig ott lesznek egymásnak közbeiktatott állomás és kapcsolóelem nélkül, hogy az ember nem a másik vére, hanem saját maga, ez elől nincs menekvés. (de Recondo: Váltóláz)

A fajunk képes alkalmazkodni, de aljas dolog szenvedést okozni csak azért, mert az áldozat el tudja viselni. (Butler: Hajnal)

• Mindig így alszol? – intett a hely felé, ahol az imént még Hunter állt.

A furcsa első generációs vámpír vállat vont.

• Néha a padlón.
• Az rohadtul kényelmes lehet.
• A kényelem céltalan. A kényelem vágya gyengeséget jelez, és meg is erősíti azt. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Utazásaim során találkoztam már emberekkel, akik azt állították, istenek vére folyik az ereikben. De mondani bármit lehet… Én úgy vélem, egy ember igazi értékét a tettei mutatják meg. (Doherty: Odisszea)

Az épületre koncentrálok, de csak a falon leomló vakolatot látom, aztán a magasba tekintek. Tényleg ott vannak. Hófehérek, és visszaverik a lámpa fényét. Talán mindennap elsétálok egy csoda mellett, és észre sem veszem. (Rácz-Stefán: Túl szép)

A kamasz fiú imádta a csapatszellemet, imádott a többiek között lenni, érezni azt, hogy támogatják, hogy többen erősebbek, imádta a meccsek izgalmát, a káromkodást, a legyőzendő ellenfelet, a taktikázást, imádta felülmúlni önmagát – vagy elbukni. A kettő között semmiféle átmenet nem volt lehetséges. (de Recondo: Váltóláz)

Csakhogy az igazán pokoli hely onnan ismerszik meg, hogy börtönné válik, amint az ember szabadságról álmodik benne. (Gaura: A Tubás; In: Embertelen jó)

Kissé olyan érzése volt, mint Dorkának, amikor az Óz birodalmába tett útja után Kansasben ébredt. Csak éppen Óz birodalma jelen esetben valami végtelennek tűnő gyötrelem volt, egy szörnyű út valamiféle véráztatta pokolba. (Adrian: Az éjfél fogságában)

Bátorság kell hozzá, hogy szembenézzünk igazi érzéseinkkel, Nikolaosz. A gyengék a bátorság maszkja mögött bujkálnak. (Doherty: Odisszea)

Úgy vártam a ballagást, mint az iskolában senki. Míg a többiek szenvedtek, és sírtak az elválás gondolatától, addig én számoltam visszafelé a napokat. Ők szomorúak voltak, mert elhagyták a helyet, amit uraltak. Én boldog voltam, mert kiszabadultam a börtönből. (Rácz-Stefán: Túl szép)

Milyen messze van mindentől, amikor a hajnalt üldözi! (de Recondo: Váltóláz)

Nekem a háború a mesterségem, és a csatatér a birtokom. Csak annak élek, hogy ellenségeim fejét vegyem. Ez az én otthonom… és a te sírod. (Doherty: Odisszea)

A könyvek segíteni tudnak nekünk, Apám. A könyvek életet menthetnek, a szó legszorosabb értelmében… (Cowell: Hősök kézikönyve a halálos sárkányokhoz)

• Szóval ez a te védjegyszerű főztöd? Vagy hogy is mondják a főzőműsorokban.
• Az egyik. Még pontosan négy darab van.
• Öt étel akkor is pont néggyel több, mint amennyit a legtöbb férfi meg tud főzni. (Harper: A természet ereje)

Amíg vannak nemes elveink, és képesek vagyunk azok szerint élni, addig távol tartjuk magunktól a pokol tüzét. (Gaura: Mindenki egyetért; In: Embertelen jó)