Fülszöveg: 

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.
1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy van egy film, ami kísértetiesen emlékeztet erre a történetre. Tudom, hogy készítettek belőle sorozatot, de nem arra gondolok. Más

bennük a csavar. Butler könyvében Dana a múltba időutazik több alkalommal is, és így alakítja és megismeri saját őseinek történetét. A filmben, aminek nem jut eszembe a címe, a hősnő is azt hitte, valahogy visszakerült a múltba, ahol rabszolgaként kellett élnie, elviselnie a gazdát és erőszakot. Csak ott kiderült, hogy nagyon is a jelenben vagyunk és egy 'hagyományőrző csoport' rabolta el, és vitte a farmjára, ahol 19. századi életvitelt folytattak. Hasonlóan megrázó mindkettő.

Butler adott a történetének keretet és történetet. Dana nem csak életben kell, hogy maradjon, de úgy kell alakítania a körötte levők életét, hogy megszülethessen a saját őse. Az egyik útjára véletlenül magával rántja a férjét is, ami újabb nehéz helyzetet szül: Kevin fehér, Dana fekete és abban a korban ezért lincseltek és gyilkoltak.
A birtok élete, ahogy Dana egyre többeket megismer, mozgásban tartja a regényt. Nem is kell nagy cselekmény, éppen elég izgalmas tud lenni egy szökési kísérlet vagy Rufus (Dana őse) apjának egy-egy terve, amivel fenyegető légkört teremt.

Még úgy is, hogy nem tudnám izgalmasan magát a cselekményt előadni, Butler végig feszültségben tudott tartani. Fenyegető légkört valósított meg, amelyben nem lehetett tudni, hogy egy oldallal később ki lesz életben vagy sem. Danán hatalmas a nyomás és az írónő tehetségét mutatja, hogy ezt nagyon át is tudja adni.

Aztán, kerülgettem kicsit, de ami ütősebb ebben a regényben, mint a tényleges cselekmény. Amit a cím is előrevetít. Rokonság. Dana a felmenői múltjába kerül vissza, és ő maga is döbbenettel tudja meg, hogy Rufus és Alice nem házasok és szerelmesek voltak, hanem Rufus a fehér gazda, akinek Alice a rabszolgája és rabnője lett.

Duplán teszi a szerző a súlyt: Danának fel kell dolgoznia, amit megtapasztal és megtud a múltból. Mennyire más nem csak tankönyvből tudni, hanem át is élni, mit jelentett gyakorlatban a rabszolgaság. A szaporítást, a földeken a munkát, a korbácsot. Hogy a fehér urak használták maguk is a fekete nőket és félvér gyerekek születtek. Hányan lehetnek hozzá hasonlóan, akik nem is sejtik, hogy a felmenőik, rokonaik fehérek is, akik birtokolták és erőszakolták a család másik felét?

Másrészt, Dana kapcsolata Rufusszal és a dolgokkal, amiket a fiú megtesz. Az időutazások révén Dana a fiú, majd férfi egész életét leköveti és jelen van a fontos pillanatainál. Gyerekként szerethető volt, egy kedves kölyök, borzalmas szülőkkel, akit Dana védelmezett. Így nehezen is néz szembe azzal, hogy felnőttként Rufus az apja módszereit veszi át, és nagybetűs rabszolgatartó gazda lett belőle. Aki mániásan rajongott Alice-ért, megjegyzem: ennek magját Dana ülteti el benne akaratlanul is – és ezért tett borzalmakat. Nem csak megerőszakolta a nőt, de elválasztotta a férjétől. Hozzájárult, hogy a szabadnak született Alice rabszolga, a saját tulajdona legyen és használta. Gyerekeik lettek, akiket rabszolgaként kezeltek az anyjukkal együtt. Dana pedig szenvedhetett attól, hogy megvetette az egészet, de támogatnia kell, legalább addig, amíg a saját őse is meg nem születik. Plusz az, amit Butler megint csak nagyon elkapott: ahogy egyszerre szerette Rufusban az egykori gyereket és megvetette, ami lett belőle.

Érdekesnek találtam azt is, amit a társadalmi megszokásokról, az ember túlélési ösztönéről mesél. Dana a modern kor nézeteivel érkezik vissza, és maguk a feketék esnek neki többször, hogy fehérként viselkedik, noha ő csak egy fekete, akivel bármit megtehetnek. Minimális törekvés sincs arra, hinni sem merik, hogy többek lehetnének. Elfogadják, ami jut és maguk között is akár, lerendezik, aki mással próbálkozna. A rendszer kitermelte azokat, akik bele születtek ebbe a viszonyrendszerbe és elképzelni sem tudják, hogy lehetett volna másképpen is.

Sokkal a valósághoz kötettebb, reálisabb regény, mint a szerző sci-fi történetei. Az időutazás elemét leszámítva egy majdnem történelmi regényt kaptam. Vannak nagy jelenetei, érzelmileg építi a szereplőket és egymás közti viszonyaikat. Még talán olvasmányosabbnak, könnyebben olvashatónak is éreztem, mint Butler sci-fijeit. De a tartam, az üzenet ugyanúgy átjön.

Nagyon a szembenézés könyvének olvastam. A múlt pedig sokkal bonyolultabb tud lenni, mint ahogy az utód gondolja. Sokkal több oldala és nézőpontja létezik, mint egyetlen és törhetetlen igazság. Olyan ugyanis nincs.