Ikertestvéres, maffiás, viszonyos, ügyeskedős.

Alvina utálja az életét, így akinek tud, hazudik róla. Remek állásom van, hamarosan kineveznek! Igazság: meg nem fizetett reklámíró, akit ki is rúgnak, és magában gagyi verseket fogalmaz. Imádok szingli lenni, de a nagy Ő-ért feladnám. Igazság: már nagyon unja, hogy a vibrátora az egyetlen örömforrása. Szuper a lakásom! Igazság: rühelli a lakótársait, akik ki is dobják a nem fizető, nyavalygó lányt. Így nincs mit tennie, el kell fogadnia ikertestvére, Beth meghívását olasz áloméletébe. Ami Alvina szerint neki járna: a gazdagság, a szexi férj, az édes kisbaba. Így amikor Beth megkéri, egy napra cseréljenek helyet, ő örömmel belemegy. Szívesebben éli Beth életét, amit meg is tesz, amikor egy balesetben megöli a nőt. Majd kapkodhatja a fejét, ahogy szembesül Beth valódi életével. A maffiózó férjjel, a titkos szeretővel, meg a bérgyilkossal a nyomában.

Hol is kellene kezdenem? Azt hittem, végre olvasok valami nagyon szórakoztatót. Kicsit gonoszkodóst, de éppen ki vagyok éhezve egy szociopata hősre, így ezt sem bántam. De ezt kaptam, és nem kifejezés, hogy csalódott vagyok!

Chloe Esposito története akár thrillerként is olvasható lenne, de én szívesebben sorolom be strandkönyvnek. Hiszen van benne szerelmi szál, őrült kalandok és olyan gyönyörű, mesés környezet és luxus, amiről az átlagember legfeljebb álmodozhat. Hogy mellette van thriller szál is, csak növeli a téteket.

Amiben nem csalódtam, a mesés helyszínek és a luxus. Taormina gyönyörű lehet, neten kerestem róla képeket. A borítón is megjelenő rengeteg víz, a dombos vidék… Ehhez hozzájön, hogy Beth és a férje igazi villában laknak, a legjobb márkákat hordják csak, és Beth ékszeres doboza tele van gyémántokkal. A tájleírások szűkösek, és inkább a netes keresésből táplálkozik a tetszésem, a márkák és gyémántok leírása megy a szerzőnek.

De ha már a cselekményt nézem, kezdődnek a bajaim. Teljesen hiteltelen és eltúlzott az egész. Pörgős, folyamatosan száguldanak az események, de olyan őrült kanyarokkal, hogy néha legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet. Kavarás, gyilkosság, menekülés, pénzszórás és elölről. Logika nélkül, haladva az egyre nagyobb káosz felé.

Ez különben a hősnőt is jellemzi. Alvina, mit is meséljek rólad? Az antihősök gyakran szimpatikusak nekem, de ő nagyon nem. Kezdjük azzal, hogy eszméletlenül sokat nyavalyog. Soha nem csinálna semmit, lusta és tehetségtelen – szerintem kifejezetten buta is – de elvárná, hogy övé legyen az álomállás, szexi pasi és a gazdagság is. Nem érdemel meg ebből semmit, maximum egy golyót a fejébe. Igaz, nem aranyból, csak ólomból. Mélyen beágyazódva az agyában. Ok, gonosz volt ez tőlem, de ritkán olvasok annyira hisztis, buta, utálatos karakterről, mint akiből Esposito főszereplőt csinált.

Nem mintha a mellékszereplők jobbak lennének… itt nincs kit kedvelni.

A regény stílusa se jött be. Az elején még viccesnek találtam, ahogy Alvina narrálásában mindenki szánalmas és nevetséges, ahogy viccet gyárt az életéből. De aztán fárasztó és egyre trágárabb lett, amit nem tudtam értékelni.

Nyáron, vízpart mellett a strandon egyszer elmegy, de annyival többet vártam a regénytől!

Esposito: Őrület - Mint strandkönyv: 75% a cselekmény pörög, a szereplők és fordulatok extrémek, sok luxus.

Szubjektíven: 10% utálatos a hősnő, eltúlzott az egész helyzet és a reakciók, sok káromkodás.