Gyilkossági ügyben nyomozós, korrupciós botrányos, játszmás.

2015, a Keleti. Mozdulni sem lehet, tele van menekültekkel az egész környék. Menni akarnak tovább, Németország és Anglia felé, de a határok zárva. Egy fiatal szíriai ismerős fedez fel a tömegben – utána indul, ezzel aláírva a halálos ítéletét. Kovács Baltazár a rendőrség egyetlen cigány tagja. A gazdag családból érkező, kiváló jogi diplomát szerzett férfi egy gyilkossági helyszínre tart. Az áldozat az egyik menekült. Mire nyomozni kezdene, valaki el akarja ijeszteni: csúnyán megverik. De Baltazár nem az a típus, aki ennyitől hátat fordít. Egykori szerelmével, az újságíró Enikővel az igazság nyomába erednek. Közben a miniszterelnök is aggódik. Illegálisan útlevelekkel üzletelnek, amire az amerikaiak felfigyeltek. Tisztára kell mosnia magát, kell egy bűnbak. A korrupt játszma játékosai azonban mindenre készek, hogy a helyükön maradhassanak, és más legyen az elbukó tag.

Ha elejétől a végéig olvassuk a könyvet, a végén, a szerző utószavában van valami, ami felkeltette a figyelmemet. Ott elmondja, nem egyezik meg a magyar kiadás azzal, amit a világon máshol bemutatnak. Ki van belőle húzva minden, ami a magyar karakterisztika lenne. Vagyis, mi nem kapjuk meg a Magyarország történelmére vonatkozó fejezeteket, vagy amelyekben a magyar emberek általánosságban jellemezve vannak.

Durva, de ezek pont azok a részek, amelyek érdekeltek volna. Egy amerikai, aki különben szereti az országunk, vajon milyennek lát minket? De ez titok marad, mert a magyar változatot olvastam, amiben ezek a részek nincsenek benne.

Ami van helyette: egy közepes krimi és egy politikai thriller, ami már sokkal érzékenyebb húrokat penget meg. A menekültválságot átéltük, nem kívánom kommentálni. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Ami viszont itt játszódik, a színfalak mögötti történet. LeBor ugyan kihangsúlyozza, hogy ez egy szórakoztató regény, de azért nekem kattogni kezdett az agyam. Mert ok, azt elfogadom, hogy az útlevél üzlet nem valóságon alapul – pedig kinézném a politikusainkból. De mindaz, amit a propaganda miatt tesznek, ahogy az egész helyzetet kezelték, bántóan ismerős. Nem jó belegondolni, milyen világot élünk, milyen vezetőkkel.

A regény tele van mocsok, szemét emberekkel, akik mégis hatalmasok és életek urai. Egymást is hátba döfik, arról meg jobb nem is beszélni, mindenki mással mit művelnek. Zsarolás, árulás, gyilkosság – széles a paletta, amit a szerző megmutat nekünk.

A politikai thriller mellett a krimi sokkal halványabb. Ugyan megvannak az ismerős elemek, a nyomok követése és az infók összegyűjtése, de se érdekességében, se izgalmában nem veszi fel a versenyt a regény másik felével.

A kettő együtt alkot különben egészet, ami szintén tetszett. Baltazár és a nyomozás a lent világa, míg ugyanezek következményeit és eredőit látjuk a magasban. Nem egy szívderítő kép, az biztos.

Nem volt könnyű olvasni azért, mert beleláttam, milyen világot élünk. Nálam ez mindig elnyomta a szórakoztató faktort. Sajnáltam, hogy itt a legnagyobb gazember a király, míg a rendes emberek folyton szívnak és szenvednek.

A terv egy trilógia, úgyhogy lehet, mesélek még Baltazár újabb ügyeiről.

LeBor: Nyolcadik kerület - Mint krimi: 80% jó tempójú, izgalmas, jellegzetes karakterekkel és témákkal operáló regény.

Szubjektíven: 75% a politikai játszmák tetszettek, a krimi oldal kevésbé. Gondolkoztatott.