Fülszöveg: 

A ​regény egy trilógia második része. A Nyolcadik kerület címen 2019-ben megjelent első rész a 2015. nyári-őszi menekültválság idején játszódik Budapesten, főhőse Kovács Baltazár, a Budapesti Rendőr-főkapitányság gyilkossági csoportjának roma nyomozótisztje. A szálak a Keleti pályaudvari alkalmi menekülttábortól a politika legmagasabb köreihez vezetnek. A második rész, a Kossuth tér, ott veszi fel a fonalat, ahol az előző könyv elejti. A menekültválság nyomán kialakult helyzetben kormányváltásra kerül sor, s az új miniszterelnök legfontosabb feladata, hogy megszilárdítsa ingatag pozícióját. A még fiatal és vonzó miniszterelnök asszony elszánt harcot folytat a hatalom megtartásáért, az ellene szervezkedő volt miniszterelnök és a még továbbra is neki hű Csendőrség azonban egyáltalán nem válogat az eszközökben. Kovács Baltazár ismét az események sűrűjében találja magát, amikor kora reggel bátyjának bordélyából egy arab férfi holttestéhez hívják, akiről hamar kiderül, hogy nem egy egyszerű, Budapestre látogató turista volt.

Szerintem: 

Talán három szemlélettel

olvastam a könyvet. Bajban is vagyok, mert van, aminek tetszett, másnak kevésbé. Így az összkép még homályos.

Az első, hogy ez egy folytatás. Kis idő telt el a korábbi kötetben szereplő események óta. Ahogy egy jó folytatás csinálja, egyszerre van folytatólagos vonala, de a mostani eset eléggé különálló ahhoz is, hogy önállóan olvasható legyen a regény.
A politikát fejlesztette tovább, a szereplők magánéletében minimális változások voltak. Folytatásként tehát tetszett: van új elem, az előzőekben történteknek látjuk a következményeit, és a végén kis utalás is akad, hogy mi lehet még vissza. Vagy mely irányban.

A második, hogy milyen a jelen bűnügye. Mivel politikai színezet is lesz benne, így állandóan keresni kell a hátsó szándékokat. Nem simán annyiról van szó, hogy egy bordélyban egy arab meghal. Ezért nem is lehet hagyományosan, sima krimit idézően nyomozni, mert mélyebb összefüggések vannak.
Bonyolítja, hogy Baltazár egy régi családi eset nyomába is ered. Unokatestvére rejtélyes körülmények között halt meg kamaszként, és azok a szálak is ugyanezekhez az emberekhez vezetnek.
Minden egy nagyobb játszma része, és a látszatokról szól nagyon sok minden. Én szeretem az összetett történeteket, ahogy minden kis darabka összeillik. Itt talán túl sok volt nekem a politika miatti ármánykodás és a látszat szerepe. Bár, az is benne van, hogy nem szerettem azt a képet, ami kirajzolódott ezekből a történetekből. Hogy mindenki mennyire korrupt, hogy a gazdagok mindent megtehetnek, és mennyire igazságtalan, viszonylagos minden.

Harmadszor, van a történetben bőven hátrányos helyzettel kapcsolatos téma. A kiugró: Baltazár cigány származása és az a közösség. Az előző kötetben történtek miatt most a rendőrségnél annyira nem téma a rasszizmus és a rassza, ha úgy tetszik, minta-rendőrként lehet reklámozni és ez sok mindent elhallgattat. Ugyanakkor Baltazár családja hozza a sztereotípiákat. A zenei tehetség, mint Virág esetében. A bűnnel való szoros kapcsolat – Baltazárt pl. azért tagadta ki az apja, mert nem akarta továbbvinni a család lányfuttató tevékenységét, hanem rendőrnek állt. A mélyszegénység és a vagyonok találkozása.
A volt feleség pedig hozza az LMBTQ szálat, és a kutatásával bejön a nemváltás és a gender téma. Ez azért nincs túlragozva, és az is előkerül, hogy egyáltalán minek ezt kutatni. Azért sarkos, amikor Sarah Baltazáron keresztül nemet váltott cigánnyal szeretne találkozni, és azt a választ kapja, minek foglalkozna egy cigány ilyesmivel, amikor akkor is csak a büdös cigányt látják benne, ha férfi, ha nő. Ha azért nem Baltazár életében most kisebb is a szerepe, azért bizony a rasszizmus megvan.

Az ügy, a politikai vonatkozások eleve hoznak egy konfliktust a történetbe. Igazság kontra a látszat. De jobban lekötött, ami az egyes kapcsolatokban megvan. Sarah és Baltazár kapcsolata, ami több szinten terhelt. Nem simán egy szétesett házasság, de a nő egy másik nőért hagyta el a férjét. Ahogy a gyereküket használja a férje ellen. Ahogy irányításmániás, amit akkor is meg akar tartani, amikor ő van függő helyzetben. Ahogy magára dühös, de kivetíti és a férjén veri le. De lehetne Baltazár kapcsolatát is nézni a szüleivel, vagy a kiderülő családi titkot és hogy az mit mond el a közösségről és a szokásaikról.

Baltazár mozgásban, sokakkal kapcsolatba kerül és rétegenként bővül a történet. Nem unalmas, van bőven cselekmény benne, csak éppen valamiért most nem tudott igazán lekötni.

Nem lehet panasz a mellékszereplőkre sem, a többség kap valami csavart, vagy emberileg átélhető gyarlóságot. Van ugyan elvetemült alak is benne, de a többségre nem lehet simán a jó – rossz címkét rásütni.

Elméletben szerethettem volna ezt a regényt, a gyakorlatban valami hiányzott. Igazából nem is tudom megfogalmazni, mi, de nem tudott magával sodorni.

Idézet: 

Ebben az országban mindig van egy kerülőút, csak meg kell keresni az aktuális kaput, és ha kell, kifizetni a belépőt.

Az emberek pedig azt tették, ami a túléléshez kellett. És ahhoz, hogy a lehető legjobb életük legyen. Most is ugyanez megy.