Valamennyi emberi lény talány, mindenki titkos folyosók és rejtett szobák útvesztője. Soha senki nem ismer igazából senkit, és nem tudhatjuk pontosan másokról, hogy mire képesek. (Koontz: A suttogószoba)

• Nagyon pozitívan nyilatkoztak magáról.
• Ne higgyen nekik, nem ismernek. (Child: 61 óra)

• Ezek szerint maga elhiszi azt a történetet az erdőben lakó szörnyekről?
• Nem hiszek a szörnyekben - válaszolta Stanton. - Csak azokban az emberekben hiszek, akik szörnyeteg módjára viselkednek. (Katsu: Éhség)

Nagy dolgok csak szeretetből és fájdalomból születnek. (Cowell: Így árulj el egy hőst)

Galen összerezzent. Tudta, hogy Rózsa emlékezni fog a sajnálatos eseményre, de reménykedett benne, hogy nem fogja okolni érte. Mindenesetre a hercegnő sápadt ajkán játszadozó halvány mosoly arról tanúskodott, hogy Rózsa nem komolyan beszélt.

- Nos, felség, nem tagadom, jóképű vagyok, de aligha hibáztathat, ha tetszetős külsőm látványa olyannyira lenyűgözte, hogy azonmód ájultan rogyott össze - felelte kényeskedve. Legbelül persze nagyon is aggódott azon, vajon nem megy-e túl messzire a tréfával. (George: Éjféli bál)

Egyesek azt állították, hogy az újrakezdés csodás változásokat hozhat.

Mások azon a véleményen voltak, hogy az ember úgyis magával cipeli a problémáit. Hogy mindig minden ugyanaz marad. (Link: Fogócska)

A depresszió azoknak az elkeseredett embereknek való, akik úgy gondolják, hogy az életnek nincs értelme, Jane azonban tudta, hogy az életnek inkább túl sok értelme van. (Koontz: A suttogószoba)

Minden hozományra számot tartó leány már a születése napjától kezdve mást sem hall, mint hogy a megfelelő férfihoz kell feleségül mennie a megfelelő okokból és a megfelelő időben. - Elhúzta a száját. - Az ember lánya csak reménykedhet, hogy az illetőnek fogai is vannak. És haja. (George: Üveg hercegnő)

• Atyám, őrült jó illatod van. Mivel vagy befújva? Szerzek belőle egy liternyit.
• Ingyen termékminta a neve – feleltem. (Benton Frank: Belépés csak meghívóval!)

A nők hajlamosak voltak megforgatni a szavaikat a szájukban, mint a cukorkát, és ettől a gondolataik a felismerhetetlenségig eltorzultak. (Katsu: Éhség)

• Mi az istent műveltek ezek?
• Éltek - felelte Kate.
• Elég vadul, azt kell mondjam. (Link: Fogócska)

Ráadásul büszkeséggel töltötte el Galent, hogy saját kezével képes létrehozni valamit, szöges ellentétben a pusztítással, amelyet a háborúban kellett véghezvinnie. (George: Éjféli bál)

A taxi hirtelen lefékezett, és ők előrebucskáztak.

- Elnézést - kiáltotta Phil a lexiüveg mögül, amely elválasztotta a vezetőfülkét az utastértől.

Elforgatta a kormányt, és a taxi már az úton közlekedő többi kocsit kerülgette.

- Szerinted van jogsija? - kérdezte Iscia aggodalmasan. (Peers: Az elveszett város)