Fülszöveg: 

Jeffy Coltrane-t hét éve hagyta el a felesége, Michelle. Azóta próbálja normális mederbe terelni az életüket. Sauvidad Beachen lakik lányával, a tizenegy éves Amityvel. Napjaik egész addig nyugodtak, amíg fel nem bukkan náluk Rémes Ed.
Ed egy különös, veszélyes tárgyat bíz Jeffyre, arra kéri, rejtse el. Azt mondja, ez „a mindenség kulcsa”. Ed Jeffy lelkére köti, sose használja az eszközt. De miután egy baljós geng meglátogatja őket, Jeffy és Amity véletlenül aktiválják a kulcsot, és valami egészen rendkívüli tapasztalatot élnek át. Az eszköz révén párhuzamos síkok között ugrálhatnak, amelyek ismerősek, mégis bizarrak, egyszerre csodásak és rémisztőek. Jeffynek és Amitynek akaratlanul is eszébe jut: mi van, ha Michelle egyetlen kattintásnyira van tőlük?
De az eszköz mások érdeklődését is felkeltette. Egy sötét szándékok által vezérelt figura gonosz terveit akarja valóra váltani „a mindenség kulcsa” révén. Ha Amity és Jeffy nem járnak túl az eszén, akkor soha többé senki nem lehet biztonságban.

Szerintem: 

Szerettem volna, ha tudom szeretni ezt a regényt, csak éppen nem tudott nem eszembe jutni, hogy

hasonlót mennyivel jobban írt már Blake Crouch. Meg, Koontz tipikus cselekményelem is több van benne, amitől több minden is kiszámítható lett a történetben.

Tulajdonképpen kétféleképpen nézek most vissza erre a regényre. Egyrészt, én családegyesítő történetnek is olvastam. Jeffy és Amity egy őket szerető Michelle-t keresnek, míg egy Michelle keresi őket egy másik életben. Ok, zavarosan hangzik. A történetben több idősík van – Jeffy, Michelle sokban házas volt, lett egy lányuk: Amity. Az alapvilágban Michelle elvált és elhagyta őket. Egy másik világban Jeffy és Amity szenvedett halálos autóbalesetet. Az egyedül maradt Michelle keres egy olyan Jeffy-t és Amity-t, akiknek rá van szüksége. Minden disztópia és futurisztikus elem mellett, ez annak a története, hogy egy családnak össze kell tartania. A szülőknek a gyerek mellett a helye, és nem szabad hagyni, hogy a családot szétzúzza egyéni becsvágy és érdektelenség.

Közben meg mégiscsak párhuzamos világokkal operáló akció sci-fi. Van ügynök, aki a technikát akarja, és ezért a nyomukban van. Vannak világok, ahol már a mienkből nézve élhetetlen viszonyok uralkodnak, legyen az egy mesterséges intelligencia, vagy egy hatalomra jutott szélsőséges párt miatt. Helyenként ötletes, de alapvetően olyan érzésem volt, hogy másban vagy éppen a szerzőtől már olvastam nagyon hasonlót, így annyira nem élveztem. A hajsza sem lett az igazi, nem éreztem a családot igazából veszélyben.

Magát a családot sem találtam különösebben érdekesnek. Tulajdonképpen ők teljesen átlagosak, bárkit a helyükre lehetne tenni. Semmivel nem válnak hőssé, csak éppen az ábrázolt világokban van egy zseni barátjuk, aki ezt hol jobban, hol kevésbé titkolta. Attól kellene együttérezni velük, hogy átlagemberek, akik csak boldogok akarnak lenni együtt? Az, ahogy Amity mániásan keres egy anyát, aki nem hagyja őt el, még bosszantott is. Van egy apja, aki mindent megtenne érte, de persze semmi nem elég. Jó, igazságtalan vagyok, el tudom képzelni, milyen seb lehet egy gyereknek, hogy az anyja maga mögött hagyja. De akkor se tetszett, ahogy Amity makacs, szenveleg és olyan könnyen elfogadja a gondolatot, hogy kell lennie egy Michelle-nek, akinek ő kell.
Ed az, akit leginkább meg tudtam kedvelni. A Michelle-világból származott verziót elsősorban. Ő a különleges ember a történetben, aki tudósként játssza a tündérkeresztanyát és egyesíti a családot egy idilli világban. Persze, jó előre kimentett dollármilliókat és még arra is gondolt, hogy a családjukat is át tudják költöztetni. Túl szép és kényelmes, hogy igaz legyen, de legalább Ed hozott színt és humort a történetbe. A magabiztos, saját zsenialitásában biztos férfi beszólásai üdítően hatottak a szenvedésben megrekedt család mellett.

Jut eszembe, megint láthatjuk, hogy Koontz kutyás személy. Természetesen most is van házikedvenc – egy okos háziegér –, aki egyben gyakorlás egy golden kölyökhöz is, akit Amity a végére meg is kap. Meglepően sok Koontz-kötetben van jelen ilyen kutya, de ezért nem panaszkodom. Nekem is a goldenek az egyik kedvenceim, inkább csak mosolyogtat, hogy jön még egy Koontz-golden.

Mivel több világot is bemutat, több a leírás és fejtegetés is benne. Az akció rovására megy az is, hogy mennyire központi téma a család. Ez lassabb, körülményesebb Koontz-regény, ami egy-egy jelenetre tudja csak azt a borzongatást hozni, amit egykor a szerző tudott.

Vagyis, egynek elment, de attól messzebb van, amiért olvasni kezdtem a szerzőtől.

Idézet: 

A könyvtárak nem biztonságos helyek, mivel a polcaik nem csak könyvekkel vannak tele, hanem szabadsággal, igazsággal, hittel és sok más eszmével is, amelyeket egyesek elviselhetetlennek találnak. A változatos politikai hátterű könyvégetők mindig tudják, hol keressenek tüzelőt, amikor úgy érzik, hogy eljött a tettek ideje.

A gonosz soha nem hal meg. Csak bezárja a boltot, és nyit egy másikat.

Az emberek megváltoznak, néha már nem vágynak ugyanazokra a dolgokra, és ilyenkor szíveket törnek össze. Amity úgy érezte, hogy ha összetörné egy kutya szívét, akkor örökre és visszavonhatatlanul megutálná önmagát.