Kamaszos, szerelmes, viszályos, érzésekkel tisztába jövős.

Zorka és Botond gyerekként elválaszthatatlan páros volt. A két rosszcsont, akik szomszédok is voltak, elválaszthatatlanok és a környék rémei. Ám elég volt egyetlen bántó tett, hogy örökre haragot esküdjenek. A barátság helyére az a vágy lépett, hogy állandóan kiszúrjanak egymással. Mire középiskolások lesznek, az állandó háború miatt rovót is kapnak. A továbbtanulás közeleg, nem ezzel kellene elrontani az esélyeiket, így Botond békejobbot nyújt. Legalább próbáljanak meg civilizáltan viselkedni egymással, a jövőjük érdekében! Ahogy újra barátkozni kezdenek, kénytelenek elszámolni a múltjukkal, és szembenézni azzal, milyen érzések vannak igazán bennük a másik felé.

Az Ellenpontok sorozat legutóbb megjelent kötetével állunk szemben. Aminek nagyon tudtam örülni, hogy megvan a sorozat védjegyének számító formátum és szerkesztés is. Egy áráért két könyvet kapunk: a regény egyik oldalán Zorka, a másikon Botond szemszögéből van elmesélve a történet. A vég pedig közös, és ott van középen.

A képen nem látni, de a sorozat eddig minden – ok, egy kivétel volt – kötetének a végét nekünk kellett felvágni. Mondhatni, védelem azok ellen, akik hátulról kezdik a könyveket. Így, hogy nekem kellett vágni, kicsit beleképzelhettem magam a XIX. századi olvasók helyébe, akik ténylegesen maguknak vágták fel az olvasnivalójukat. Plusz, én is az a típus vagyok, aki az utolsó fejezettel kezd, de így könnyen megálltam, és haladtam sorban.

Ez a regény is megengedi, hogy felváltva olvassuk a szereplők fejezeteit. De sokkal izgalmasabb, ha előbb az egyik, majd a másik történeten érünk végig. Mert vannak közös pontok, de a két kamasz két külön cselekményt kap. Volt már olyan kötete a sorozatnak, ami sorra vette ugyanazokat az eseményeket, csak a másik nézőpontból. Ez nem olyan, itt több mindent kap Zorka is, Botond is, amiről a másik nem tud.

Ha ezzel kapcsolatban elfogadtok tőlem egy tippet: Zorkával érdemes kezdeni. Az ő történetének a végére van egy csavar, ami Botondnál nem titok, hamar kiderül, és elrontja a meglepetést, ha a fiú részével kezdtek.

A cselekmény mindkét kamasz esetében kettős. A jelenben próbálnak kijönni egymással, van lelkizés és feldolgozás. Mindkettőnek van olyan családi gondja, ami miatt lehet sajnálni vagy azonosulni velük. Itt vannak azok a részek, amik szórakoztatva nevelnek. Hogy viselkedünk, és elgondolkoztat, hogy kellene viselkedni. Nem viszi a szerző túlzásba, nem is sugall nevelési tippeket, csak igazán kamaszossá teszi a történetet.

Ugyanakkor folyamatos az emlékezés is, milyen húzásaik voltak egymás ellen. Ez komédia a javából. Voltak benne olyanok, amin egész nagyokat néztem. Bár egy ponton nem mennek túl, nem is kellett. Így is van benne olyasmi, amin mosolygunk is, döbbenünk is.

A karakterei szimpatikusak, nem is tudom, miért nem nőttek jobban hozzám. Talán az volt a baj, hogy olvasóként, kívülállóként teljesen nyilvánvaló volt, milyen érzelmeket rejt igazán a kamaszos háború. Pont azt kaptam, amit vártam, nem leptek meg sem a szereplők, sem a cselekmény. Nekem ez pedig kellett volna.

De korrekt, jó ifjúsági regény ez, sok humoros pillanattal. Soha rosszabb kamasztörténetet!

Király: Csak barátok? - Mint ifjúsági: 80% ötletes szerkesztés, kamaszoknak szóló történet, sok humor. Olvasmányos.

Szubjektíven: 75% jókat mosolyogtam, tetszett a történet, kikapcsolódásra remek volt.