Nem félek Istentől. Az embertől félek…(Alekszijevics: Csernobili ima)
Minden eszmének az a halála, ha a követői jól megélnek belőle. Onnantól már nem az értékek éltetik, hanem az érdekek. (Szerencsés: A 13. emelet)
Elege volt abból, hogy mindig csak az kérdezhet, akinél lándzsa van, és csak azon lehet számonkérni valamit, akinél nincs. (Rusvai: Tündöklő)
Wetre bizonyára rendkívül eszes, de ugyanabban az országban él, mint az újságírói közül néhányan. Disneylandben – tette hozzá.
– Nos – folytatta Solli-, amikor az embert, aki a világot irányítja, Donaldnak hívják, akkor ez talán nem is akkora hülyeség. (Johnsrud: Kereszt)
Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban… Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe. (Alekszijevics: Csernobili ima)
Hogyan magyarázhatná el neki, hogy igen, ilyesmiről van szó? Hogy most már azt hiszi, nem, inkább bebizonyosodott számára, hogy a könyvekben egyszerre benne van minden betegség és azoknak minden gyógymódja? (Féret-Fleury: Juliette nagy utazása)
Peter, nagy különbség van a bűnös cselekedet és a bűnös jellem között. Nem az számít, mit csinált az ember, hanem hogy kicsoda. Lehet, hogy valaki soha életében egyetlen rossz lépést nem tesz, és soha nem művel olyasmit, amitől a világ hangosan tiltakozik, de ettől még lehet velejéig romlott. (Hannah: A háromnegyed rejtélye)
Trójai falónak képzeled magad, pedig csak egy taknyos hintalova vagy, amit a kritikusok kinevetnek. (Macneal: Babák városa)
A testem egy süllyedő hajó, aminek én vagyok a kapitánya. (Attenberg: A felnőttkor küszöbén)
Az ember sose nő fel a nagy eseményhez. Az mindig meghaladja az erejét. (Alekszijevics: Csernobili ima)
– Halálra fogom unni magam – nyögte, és láthatóan semmit sem fogott fel abból, amivel Erthol vigasztalni próbálta.
– Remek elfoglaltság – állapította meg Erthol, látva, hogy hiába erőlködik. – Addig én beállok valamelyik sarokba, hogy ne zavarjalak benne, jó? (Rusvai: Tündöklő)
