Fülszöveg: 

Szellemi utazást kínáló divatbemutató és varrógéppel hadakozó boszorkány, trauma nélküli élet és bosszúéhes erdő, álomrögzítés és hűtőpolcon dobogó szerető szív, zombik a háznál és madáremberek: a 2018-ban indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Szerintem: 

Ezzel beértem magam Az év magyar… sorozattal. Ha nagyon rövid akarnék lenni, akkor a tavalyi kiadvány

szépen illeszkedik az eddigiek mellé és hasonlóan izgalmas történetek vannak benne.

Novellás kötet, antológia és változatlan a szerkesztési elv: pályázatot hirdetnek és a pályaművekből kikerülnek a kötetbe kerülő novellák. Sci-fi és fantasy történetek, weird és horror színezettel akár. Ahogy évek óta, a 2023-as kötetben is szerettem, hogy már befutott írók és úgymond kezdők is képviseltetik magukat. Változatosabb így, és több szerzőt megismerhetünk a zsánerből. Ezt segíti, hogy a történetek előtt továbbra is található egy mini életrajz, kiemelve az írói munkásságát a szerzőnek. (Akár arra is jó, hogy az ember újabb olvasnivalót keressen magának, ha tetszett a szerző stílusa.)

Mert az antológiák erőssége, hogy mennyire sokféle lehet, ebben a sorozatban is megvan. Az, hogy sci-fi és fantasy, nem írja le eléggé, mennyire sokféle történetet válogatnak be. Nagyon sok alzsáner képviselteti magát, és egy-egy évben az is izgalmas, hogy miből van több, vagy éppen milyen történet nem került be.

Akkor a kötet kicsit számokban. 18 novella került be a kötetbe. A hosszúságuk erősen változó. A legrövidebb 13 oldalas, a leghosszabb 28. (Vagyis, azért kisregény hossz tényleg nem fordul elő, bármelyik gyorsan olvasható.)
6 darabra mondanám azt, hogy egyértelműen fantasy. Ezen belül van urban fantasy, történelmi és adaptáció is.

Szintén 6, amit könnyen besorolok sci-finek. Ezekben nagyon észrevenni, hogy mennyire nyomasztja a szerzőket a jelen és a jövő reménytelensége. Nagyon sok a disztópia és a társadalmi kérdéseket feszegető történet. Kapunk egy kicsit átvariált szolgálólány meséjét; egy olyan víziót, amelyekben örök gyerekekkel védenék ki a túlszaporodást; annak a félelmét, hogy egy tudományos áttöréssel végre tudják hajtani a tökéletes agymosást, és az emberek csak a hatalmon levők bábjai lesznek. Teljesen hiányzik az űrkaland, legfeljebb mesterséges intelligenciával és párhuzamos univerzumokkal találkozhatunk a tipikus zsánerek között.
Annyira a jövő bizonytalansága, az emberiség pusztító viselkedése a legfeltűnőbb elem benne, hogy még fantasy történetben is volt beágyazott ökológiai figyelmeztetés. Gaura Ágnes az erdőért ténykedő és embereket büntető boszorkány meséjén át tulajdonképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Természet az emberek áldozata.

6, amire szívem szerint egyiket se mondanám. Van benne sci-fi vagy fantasy elem, de olyan sejtelmes, vagy nem jellegzetes, hogy mégse nevezném azt a fő iránynak. Talán érthetőbb, ha egy példán mutatom meg.
Emberek MLM-es aurával: horror és thriller elemek mellett van benne valami misztikus. A hős egy blogger, akinek új szomszédjai vannak, akiktől idegenkedik. MLM-es üzletből élnek, már eleve ez irritálja, de a költözésüktől rossz álmok kísértik, egyre jobban meg van rémülve és nem is érti, mi történik. Valamiféle szektásnak hiszi őket, el is kezd menekülni, de a szerző nem igazán fedte fel, hogy kik voltak ezek a szomszédok és miben utaznak igazán. Vannak benne horror elemek víziókkal, és a végére egy sejtelmes hasonlat is bejön. Az emberek kávészemek, akiket begyűjtenek, ledarálnak, megisznak. Ha csatlakoznak az MLM-hez, akkor a zsákok lesznek, amikben a szemeket gyűjtik. Ha azokat ledarálják, megisszák, a zsák megmarad és megint lehet tölteni, üríteni belőle és így tovább. Ha nem ebben a kötetben van, egy horror antológiába tettem volna bele. Mert ugyan ott a különös elem, hogy kik ezek a szomszédok és mit csinálnak, a szektájuk kicsit sci-fis, de azért nem tudom simán sci-fiként olvasni.

Feltűnt az is, hogy mennyire depresszív és negatív kicsengésű a történetek nagyja. A hőst felakasztják. A hős/nő öngyilkos lesz. A főszereplőből kiveszik minden emberi, egyre növeli az erejét és a környék rémévé válik. A végső képen a félelemmel és a reménytelenséggel szembesülünk, amikor a főszereplő csak remélni meri, hogy lesz ez még jobb is, csak ki kell tartania, mert most minden borzalmas.
Mivel én is azt vallom, hogy a jövőnk a Mad Maxre és nem a Star Trekre fog hasonlítani, együtt tudtam rezegni ezzel, de akkor is döbbenetes, hogy milyen arányban jelennek már meg az ilyen végek és félelmek.

Kedvenceket most nem nagyon akarnék kiemelni, mert kb. 16-ban mind találnék olyasmit, amiért szerettem. Vagy egy számomra kedves témát mesél másképp, vagy jó a története, esetleg az üzenetével értek nagyon egyet, de olyan is volt benne, aminek az eredeti formátuma fogott meg. Lehet, ezt kellene kiemelnem?

Akkor, a teljesség igénye nélkül. Gaura Az erdő szívében egyszerre hozott egy jó sztorit és egy aktuális üzenetet. A boszorkány, aki az erdőbe csalja áldozatát. Egy jó fantasy mese a bosszúállóról, ami a végére nagyon árnyalva lesz. Mert a hősünk nem gonosz, egyensúlyt tart fenn és védelmez. Akit elkap, megérdemli. A konkrét történetben pl. egy erdőt felgyújtó fiúnak kell megfizetnie a bűnéért és őriznie az erdőt farkasként. Van benne mágia, előre húzó énelbeszélés és annak a képe, hogy az emberek mennyire önzők és nem figyelnek a környezetükre, csak kizsákmányolják. Észre sem veszik, hogy lökik az erdőt, amit a Földünk metaforájaként is nézhetünk, a végső pusztulás felé.

Susuk: Eső után köpönyege talán a legviccesebb a kötetben. Egy vén banya írogat az ügyfélszolgálatnak a kapott mágikus eszközei hibái miatt, hogy a végére kapjunk egy plusz poént. Fantasy, kis horror és tényleg vicces, a végén egy nem várt csavarral. Avagy: a boszorkány már a macskájában sem bízhat?

Borgura: Emberek MLM-es aurával, amelyben a kávés hasonlat van, amit fentebb már említettem. Az ember embernek farkasa cseng benne nekem, csak kávéval. Se kávé, se zacskó nem leszek – nagyon hatásos a leütése.

Kispál: REM története is horror elemmel dolgozik. Egy tudóslány, aki feltalálja az álomgépet. De beindul a horror, rejtélyes halálesetek a gép körül és hősnőnk egy oidipuszi nyomozásban találja magát. Jó a hangulata, egyedi a nem kicsit antiszociális hősnő, és az álom téma, a felbukkanó szörnnyel kifejezetten jó sztori.

Pető: Köncse anyó – jól megfogta a történelmi színt, azt meg külön díjaztam benne, ahogy Arany János történetét felismertem benne.

Ebben a kötetben is volt egy COVID-novella, de ahogy még nem olvastam. Patonai: Nyuggervér történetében egy idős vámpírról mesél, aki COVID idején is vért szívna, kalandozna és nem akarja meghallani a fia aggódását, félelmét. Patonai iszonyat jól elkapta, amikor az öreget szemközt veri a valóság. Az a pillanat, amikor kinyílik a szeme és meglátja, miben van. A ráeszmélés, csak megfogalmazom, az erős zárás, ijesztő, miközben addig még vigyorogni is lehetett azon, ahogy az öreg viselkedik.

Hangulatos horrorsztori Nagy: Napló a stockholmi alternatív divathétről. Különleges, ahogy a divatbemutató zajlik és amit a hősnő tapasztal. Olvasóként van, ami előbb le is esik, mint a szereplőnek. Hogy mindenki magát, az élete darabkáit és jellegzetes ruháit látja visszaköszönni a ruhákban és modellekben. Különös, nyomasztó, amit feldob az, hogy az elbeszélő a szerkesztőjének még a szövegét is narrálja, variál vele, így kicsit még meta is a szöveg. A végére meg elgondolkoztat azon, hogy ki is egy személy igazán. Hogy a ruháink, a külsőnk mind csak egy álca, ami mögött elbújunk, és talán már magunk előtt is elfelejtettük, hogy minden mögött kik vagyunk igazán.

Puska az egyik számomra izgalmas témát boncolja a Késésveszélyben. Merre halad a jövő, az emberi fejlődés? Egy számítógépre feltöltött tudat még az ember, elhagyható az emberi test? Vagy az már csak adathalmaz? A hősnő is gyötrődik ezen, miközben egy áramszüneti problémát is meg kell oldani egy szerverfarmon.

Komor sokkolt legjobban a Zombicsicskákkal. Ebben van a kötet számomra legfelkavaróbb jelenete, és azok a képek, amik undorítanak. Ugyanakkor meg profi leépülés történet, ahogy a hősnő egyre lejjebb süllyed. Ahogy a sajnálnivalóból eljutunk oda, hogy a történet gonosza lesz. Ült az is, hogy mi volt a ravasz. Hogy mi van az egész leépülés mögött, hogy mit akar pszichésen olyan nagyon elnyomni és miből lesz a tragédia.

Mráz: Példaélők története, amiben A szolgálólány meséje köszön vissza.

Rusvai: Csontról csontra történetét nehezen tudnám összefogni. De iszonyatosan erős atmoszférája van és szinte láttatta velem a rommá bombázott Drezdát.

Én szerettem ezt a kötetet, ha érzékelem is, hogy évről évre depresszívebb és tragikusabb történeteket kapunk. De nem erre halad a világunk is? De. Szóval, így leképezi fantasy és sci-fi keretben a napi valóságunkat is.

Idézet: 

Hiába, az ember akkor a legkreatívabb, ha gyűlöl valamit, én már csak tudom.

Emberek. Hogy párosulhat ekkora romlottság ekkora naivitással?

Egy orosz írónál olvastam egyszer, hogy a világvége egy tévéadás lesz, de szerintem ez tévedés. A világvége öt másodperc lesz a TikTokon – vagy annyi se. Egy szelfi lesz: egy utolsó nagy villanás, ami a betonba égeti az idiótán pózoló árnyékunkat.