Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2019. október 09. - BBerni86

Nem félek Istentől. Az embertől félek…(Alekszijevics: Csernobili ima)

 

Minden eszmének az a halála, ha a követői jól megélnek belőle. Onnantól már nem az értékek éltetik, hanem az érdekek. (Szerencsés: A 13. emelet)

 

Elege volt abból, hogy mindig csak az kérdezhet, akinél lándzsa van, és csak azon lehet számonkérni valamit, akinél nincs. (Rusvai: Tündöklő)

 

Wetre bizonyára rendkívül eszes, de ugyanabban az országban él, mint az újságírói közül néhányan. Disneylandben – tette hozzá.
– Nos – folytatta Solli-, amikor az embert, aki a világot irányítja, Donaldnak hívják, akkor ez talán nem is akkora hülyeség. (Johnsrud: Kereszt)

 

Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban… Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe. (Alekszijevics: Csernobili ima)

 

Hogyan magyarázhatná el neki, hogy igen, ilyesmiről van szó? Hogy most már azt hiszi, nem, inkább bebizonyosodott számára, hogy a könyvekben egyszerre benne van minden betegség és azoknak minden gyógymódja? (Féret-Fleury: Juliette nagy utazása)

 

Peter, nagy különbség van a bűnös cselekedet és a bűnös jellem között. Nem az számít, mit csinált az ember, hanem hogy kicsoda. Lehet, hogy valaki soha életében egyetlen rossz lépést nem tesz, és soha nem művel olyasmit, amitől a világ hangosan tiltakozik, de ettől még lehet velejéig romlott. (Hannah: A háromnegyed rejtélye)

 

Trójai falónak képzeled magad, pedig csak egy taknyos hintalova vagy, amit a kritikusok kinevetnek. (Macneal: Babák városa)

 

A testem egy süllyedő hajó, aminek én vagyok a kapitánya. (Attenberg: A felnőttkor küszöbén)

 

Az ember sose nő fel a nagy eseményhez. Az mindig meghaladja az erejét. (Alekszijevics: Csernobili ima)

 

– Halálra fogom unni magam – nyögte, és láthatóan semmit sem fogott fel abból, amivel Erthol vigasztalni próbálta.
– Remek elfoglaltság – állapította meg Erthol, látva, hogy hiába erőlködik. – Addig én beállok valamelyik sarokba, hogy ne zavarjalak benne, jó? (Rusvai: Tündöklő)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5415068926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.