Kamaszos, karácsonyos, pályaválasztós, szerelmes.

Cassie átutazóban van Londonon: a barátjával kellene elutaznia, de a lány fejében más tervek járnak. Szakítani akar, és végre nem másoknak megfelelni, hanem magának. Nem utazik azonnal haza, vidulásképpen el szeretne menni színházba. Jason az Államokból érkezett Londonba, titokban felvételezni a RADA színész szakára. Nem érzi jól sikerültnek a meghallgatást, ő is színházban szeretne vigasztalódni. A két fiatal így találkozik, színházjegy vadászat közben. Hamar szimpatikusak lesznek egymásnak, és úgy döntenek, pár napot eltöltenek egymással és színházba járással. Miközben egyre jobban megnyílnak egymásnak, segítenek egymás sorsfordító döntéseiben, és a szerelem is kezdi szirmait bontani köztük.

Már érdekelne, Catherine Rider más típusú könyvet is ír-e, vagy minden ifjúsági regénye ugyanerre a sémára épül. Két idegen kamasz, akik egy nagyvárosban véletlenül találkoznak, kis időt eltöltenek egymással és nem csak az életüket teszik helyre magukban, de a nagy szerelemre is rálelnek. Ráadásul Rider szereti a cselekményt valamely neves ünnepre időzíteni, ebben a kötetben éppen karácsonyra.

Ha valaki még nem olvasott az írónőtől, még élvezni is lehet a kötetet. Sok benne a lelki vonal, hiszen Jason és Cassie is életre szóló döntéseket hoz meg ebben a pár napban és nagyon átrágják magukban az egész életüket, de közben némi cselekményt is kapunk. Ha az csak annyi is, hogy színházba mennek, jegyre vadásznak, együtt bohóckodnak. Azért közben akadnak kiderülő titkok is. Kényelmes ugyan, hogy Cassie és Jason titka is nagyon hasonló. Kényelmes így, az írónőnek nem nagyon kellett törnie a fejét…

De ifjúsági regényben az a fontos, hogy a szereplők megnyíljanak előttünk. Ezt maximálisan megkapjuk, és a váltott elbeszélőnek hála mindkét szereplő belső vívódásainak, érzelmeinek átélői lehetünk. Pozitív karakter mindkettő, alapvetően jó emberek, akiknek csak egy kis bizonytalanságot kell leküzdeni. A szíve mélyén mindkettő tudja, mire van szüksége, csak kell egy kis külső bátorítás, hogy meg is valósítsa.

A szerelmi szál nincs erőltetve, egyik fiatalnak sem az a lényeg, hogy megtalálja az Igazit. Pláne, hogy az elején mindketten benne vannak egy kapcsolatban, amiből szabadulni akarnak. Barátok lesznek, és mélyülnek az érzelmeik. Így is mesének éreztem, de ez Rider minden regényére igaz. A 2-3 nap után ilyen mértékű elköteleződés furcsa, bár az ifjúsági regényekben szeretik ezeket a végzetes, nagy szerelmeket.

Stílusában is a szokott formákat kapjuk. Gördülékeny a szöveg, sok a belső monológ és a párbeszéd a két főszereplő között. Könnyű olvasni, kerüli a romantikus szentimentalizmust, ha az a cselekményben fel is bukkan. Ám igazi mélység nincs benne, nincs irodalmi mélysége a kötetnek, bár ez nem is volt a célja.

Végül, mivel annyira karácsony körül játszódnak az események, nem lehet megkerülni ezt a kérdést sem. Kapunk ünnepi hangulatot, ad ez valami pluszt a regénynek? Nem éreztem ki belőle. Nyáron is ugyanígy működne a cselekmény. Ami többlet, a színház. Több belsős résznek örültem volna, de így is volt színházszeretet élmény benne.

Zsánerében korrekt, de annyira azonos elemeket használ Rider, hogy én már unom.

Rider: Csók Londonban - Mint ifjúsági: 60% az írónő a szokott sémáit használja. Nincs meglepetés, szereplői tipikusak.

Szubjektíven: 40% a színházat szerettem benne, de olyan érzés, mintha már olvastam volna.