Minden napra egy könyv

Way: Dallas

Esernyő Akadémia 2.

2019. december 01. - BBerni86

Időutazós, képességes, merényletes.

A világ megmenekült, de a következmények kísértik az Esernyő Akadémia tagjait. Fehér Hegedű nagyrészt amnéziásan, sérülten hever. Rágalom elvesztette a hangját és dühös. Spaceboy minden életkedvét elvesztette, most csak tévézik és nassol. Ötös közben egy újabb problémával szembesül: az ügynökség a nyomára akadt, és két halálos gyilkosuk küldik a nyomára. Egy újabb küldetést akarnak neki adni, viszont semmi kedve már az 12_1dallas.jpgorgyilkosuknak lenni. Pláne, hogy saját maga múltbeli énjét kellene megfékeznie, aki nem engedte az ügynökségnek, hogy megöljék Kennedy elnököt. Vannak azonban visszautasíthatatlan felkérések, és a család két ágra szakadtan a múltban igyekszik a legjobb megoldásra lelni.

Most sem lett sokkal fogyaszthatóbb az Esernyő Akadémia képregény. Talán ez tetszett jobban, de biztosan azért is, mert a sorozatnak hála kicsit jobban átlátom, ki-kicsoda, és mire képes. Az is ritka, hogy a sorozat értelmesebb az eredetinél…

A történetmesélés megint kellően kaotikus. Mivel nagy a család, és gyakran váltunk a családtagok között, akik időutaznak is, kellően kusza az egész. De Way sikeresen összefogja a szereplőit és az eseményeket, így a végére minden összeáll. Ugyan egy időutazás miatt belekerült ellentmondás zavarja az agyam – az atombomba robbanás, most mi történt meg és mi változik meg? –, de ezen túl tudtam lendülni.

A cselekményszálak vegyesek, mind történésben, mind érzelmi téren. Vannak, akik nagyon elégedettek az életükkel, vagy ha nem is, de feltalálják magukat. Vannak, akik nagyon szenvednek. Akadnak különös szerelmi szálak, de nagy mészárlások is. A családi gondok annyira részei a cselekménynek, mint a politikai merénylet is, vagy egy egész osztag lemészárlása a valaha élt legjobb gyilkos által. Nem tetszett mind egyformán, a családi és személyes kínok nem tudtak lekötni.

Ehhez hozzájárul, hogy a legtöbb szereplő kifejezetten ellenszenves nekem. A legrosszabb Rágalom. Vele kapcsolatban már a neve is kiakaszt: az eredeti angolban Rumor. Ha fordítanom kellene, Pletyka lenne nálam. A pletykálással Rágalom valóságmódosító szónoklatának is értelme lenne, hiszen sokkal értelmesebb, hogy egy pletyka terjed, nem rágalom… Jelentésben nagy a különbség. De maga a csaj is ellenszenves. Spaceboy szintén fáraszt – lehet, hogy nem bírom a kettejük közti szerelmi – testvéri huzavonát?

Az antiszociális szereplők közelebb állnak hozzám. Ötös a kedvencem – akinek a DNS-ébe beletették a valaha élt összes gyilkosét is. Nem véletlenül volt ő az ügynökség legsikeresebb ügynöke – minden emberséget kiirtottak bele. Így őt követi a fekete humor is. Az egyik kedvenc részem volt a kötetben, amikor a segítségül kapott osztagokat oltogatja. Konkrétan megmondja nekik, hogy esélyük sincs, csak meghalni hozta őket. Kedves, nem?

Alapvetően akció- és szuperhős képregénynek olvastam, de akinek van kedve, akár az eleve elrendelés és a sorsszerűség kérdéseit is boncolgathatja vele. Vagy az erkölcsét: ha korlátlan a hatalmad, az időben is utazhatsz, a cél meddig szentesíti az eszközeid? Ha egy szociopata gyilkos vagy, de a jó oldalon öldökölsz, milyen ember vagy?

A Monstress jobban tetszett tegnap, de olvastam már rosszabbat is.

 

Way: Dallas – Mint képregény: 50% a történet több szálon vezetett, fekete humorral. A rajzok egyediek.

Szubjektíven: 35% sok szereplőt ki nem állhatok, a rajzai se tetszenek. De a humora igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1315320702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.