Fülszöveg: 

Rozsomák „a legjobb a szakmájában”, de ki is ő valójában? Mutáns, Logan, James Howlett, rónin, Bosszúálló, X-man, mentor, iskolaigazgató? Rozsomák mindez és még annál is több. Ismerd meg őt jobban ebből a karrierjének legemlékezetesebb epizódjait bemutató antológiából és a képregényeket összekötő informatív írásokból.

Szerintem: 

Meglepett, de még tetszett is ez a kötet. Amit eddig

láttam Rozsomákból, nem igazán gondoltam olyan hősnek, akiről szívesen olvasok. De ennek a kötetnek sikerült több arcát is bemutatnia.

A tematika különben az Én vagyok… sorozatban már megszokott. A kezdetet egy összefoglaló esszé jelenti, amelyben bemutatják a figurát, a történetét, a legfontosabb megalkotóit. Majd haladunk az időben lineárisan és a sikeres, írjam úgy epikus sorozatokból kapunk hozzá egy-egy történetet.
Az összekötők ezeknél is esszék. Miközben egy-egy korszakét bemutatják a Rozsomákról szóló képregényeknek, vannak írások a karakter bemutatására. Pl. Rozsomák és a nők, Rozsomák, mint mentor.

Így nem csak képregényeket kínált ez a kötet, hanem egy összefoglaló is, hogy az olvasó tényleg képbe kerüljön, ki is ez a Logan. Talán csak azt hiányoltam, hogy a szerintem egyik legismertebb történet, amelyben már öreg és haldoklik, abból nem kapunk semmit. Bár említik.

Maguk a történetek, képregények pedig nagyon sokfélék. Logan egy nagyon is harcias figura, így az nem ért meglepetésként, hogy a kötet nagy részében verekszik és harcol. A modernebbekben már a lelke is jobban előtérbe kerül: ahogy kísérti a múltja és a sok élet, amit élt. Ahogy a bűneit igyekszik jóvá tenni.

Az sem ért meglepetésként, melyik mennyire tetszik. A kezdetek, még a szüleim gyerekkorából távolabb állnak tőlem. Pl. az első betett történetben Rozsomák egy mellékszereplő, aki Hulk kanadai tombolását igyekszik megakadályozni. Verekedésre épül az egész és a humora sem az enyém.
De, ahogy megyünk előre időben, úgy lesznek egyre okosabbak a történetek. Kapunk ízelítőt háborúkból, pl. a II. világháborúban van közös kaland Amerika Kapitánnyal. Bejött az a történet is, amelyben Rozsomák és Fekete Özvegy küzdenek vállvetve, visszatérve arra is, hogy mióta ismerik egymást. A modernekben, ahogy már említettem is, jócskán van pszichológia. Logan álma, ahogy kísérti az élete, kifejezetten kifejező. Vagy, amikor a haláltábor vezetője állapítja meg, hogy nem bezárva tartották Logant, hanem ők voltak összezárva vele. Abban van különben egy nagyon jó Magneto utalás is. (Nem ide tartozik, de az X-történetekben számomra Magneto a legizgalmasabb figura.)

A grafika is ezzel párhuzamos, számomra. Minél közelebb vagyunk a jelenhez, annál inkább magaménak érzem és tetszik, ahogy meg van rajzolva. Pedig elméletben díjazom, hogy meg lehet nézni, a híres Rozsomák-rajzolók milyennek képzelték, a tetszés küszöböm átlépésére a kezdetek egyszerűen képtelenek. Én szeretem, ha egy képregény szép is.

Maga a kiadvány a szokott minőség. Jó lap, keménytábla, szalagkönyvjelző. Sorozatrészként is szépen megy a többi Én vagyok… mellé a polcra.