Szerelmes, bosszút állós, kosztümös, játékbarlangos.

Michael fiatalon megárvult, gyámja vezette a birtokait helyette. Amikor 21 lett, Langford csúnyán elárulta: belecsalta egy kártyapartiba, ahol a teljes örökségéből kiforgatta a fiút. Csak a címe maradt az övé, és Bourne márkija elhatározta, mindenért megfizet és bosszút áll. A semmiből épít szerencsejáték birodalmat, és lesz kétszer gazdagabb, mint valaha is volt. Ám Langford őrzi az egykori birtokait, ami neki mindenképpen kell. 10 év, míg Langford kártyán elveszti őket. Lady Penelope hozományának a része lesz Bourne öröksége, aki közli is a gyerekkori barátnőjével, hogy házasodnak. Mivel hírbe hozza a lányt, Penelope kénytelen igent mondani neki. Ám arra Michael nem számít, hogy a felesége nála is nagyobb játékos, és a férje szívénél kisebb győzelemmel nem éri be.

Már a borító is magáért beszél. Ki nem találja ki, milyen történetet rejt a kötet? Csak akkor lenne nyilvánvalóbb, ha valahol egy férfialak is lenne rajta. Nagyon csajos, nagyon kosztümös, nagyon romantikus. Nagyon pink.

A romantikus regényekben mindig keresek valami pluszt. Nem szeretem, ha csak a szerelem, amiről szól a történet. MacLean messze nem első kötetes szerző, és nálunk ezek a kosztümös, romantikus történetek mennek tőle. Amiben mi lenne ez a plusz? Még nem jöttem rá. Ez is ugyanarra a kaptafára készült, mint a többi kötete, amit olvastam tőle.

Adott egy viktoriánus környezet, amikor már elindul a technikai fejlődés, de még tartják magukat a társadalmi hagyományok és erkölcs, szokások. Egy olyan világ, ahol a férfiak könnyedebb életet élhetnek, mint az asszonyok. Ahol pikáns, ha egy férfi lelke nem bűntelen. A nőket viszont ennek töredékéért megbélyegzik és kitaszítják. Ahol a pénz és a nemesi születés a mérce, feltörni szinte lehetetlen.

Itt is, MacLean háttérnek használja a kort. Nincsenek történelmi események vagy ismert személyek benne, csak az a háttér kellett neki, amit fentebb felvázoltam. A ruhák, etikett, a környezet a koré, de ettől ez még nem történelmi regény. Maximum történelmi környezetben játszódó, kosztümös romantika.

A cselekmény Michael és Penelope egymásra találásának krónikája. Nagyon hamar jutunk el oda, hogy mindkét fél érzi, hogy az érdekházasság könnyen átfordulhatna igazi szenvedélybe. A regény fő konfliktusa az, hogy Penelope rá tudja-e venni a férjét, hogy ki is mondja, el is fogadja, hogy szerelmesek egymásba és boldogok lehetnek egymással. Annyit azért jóvá lehet írni neki, hogy bár fontos tényező a szexuális vonzalom is közöttük, a másik személyiségében is olyan elemek vannak, amelyek tetszenek nekik. (Szerencsére erotikus irányba se nagyon megy el a cselekmény.)

A bosszú és a múltbeli sérelmek izgalmasabbak lennének, de ez csak körítésként szerepel benne. Ahogy a játékszenvedély is. MacLean korrekten megjeleníti, milyen a függőség. Elég vegyesen: látjuk a következményeit. Van, hogy egy szereplő beszél róla és fogalmazza meg az érzéseit. Az ilyen részek sokkal hitelesebbek is voltak, mint a szerelmi téma.

Alapvetően egy romantikus mese, melyben a szerelem elhozza a hős megváltását. Ugyanazt tudja, amit az írónő egyéb regényei, nem lelem benne a pluszt, amiért szerethetném.

MacLean: Hozományvadászok kíméljenek! - Mint romantikus: 60% érzelmileg túlfűtött, buja regény. A zsáner tipikus elemeit használja.

Szubjektíven: 50% nem fájt, de nem is szerettem meg. Pont olyan, mint a többi MacLean.