Tiltott szerelmes, évődős, párokat összehozós.

Lex egy szexi kocka: már első éves egyetemistaként ő taníthatná a tanárait a programozásra. Ehhez hozzájön egy nem is kicsit vonzó arc és tökéletes test. Nincs csaj, akit ne kaphatna meg. A sok üres viszony után egy bulin meglát egy zöldszemű lányt, aki a feje tetejére állítja a világát. Ám pillanatok alatt kiderül, ő az egyetlen tabu az egyetemen. A legjobb barátja, aki a családot jelenti neki, Ian. Ian, aki a húgaként szereti Gaby-t, és megtiltja, hogy Lex kavarjon vele. A fiú ezt csak úgy tudja megtenni, hogy meggyűlölteti magát a lánnyal. 4 éven át mennek egymás agyára, amikor Gaby anyagilag megszorul, és Ian beveszi a lányt a vállalkozásukba. Lex tanítja be, és a közelség felszínre hozza az elfojtott, igaz érzelmeket.

Lassan azon lepődök meg, ha találok egy regényt, ami nem folytatás vagy sorozat nyitókötete. A randiguru szárnysegéde az előző kötet párjának (Ian és Blake) barátairól szól. Természetesen azok a szereplők ebben is felbukkannak, csak most mellékszereplők, és velük már minden rendben. Hogy már a romantikus regényekből is univerzum épül…

De milyen ez a történet? A plusz, ami miatt nem csak egy nyálregény, a stílusa lenne. Rachel Van Dyken mindkét karakterét úgy építette fel, hogy mestere legyen a csípős megjegyzéseknek és ne féljen beszólni senkinek. Egymással különösen ellenségesen viselkednek, így szinte lapról lapra jut egy csörte köztük. Igazából nem szúrnak ki egymással, szópárbajoznak csak. Azt jól sikerült a szerzőnek visszaadni, hogy a felszín alatt milyen feszültség tombol közöttük. Mindkét karakternél érződik, hogy csak azért csíp a másikba, hogy ne csókolja.

Így teremt a szerző egy szexi, pimasz hangulatot. Előnye, hogy úgy lesz erotikus és szenvedélyes, hogy nem ír hozzá szexjelenetet. Amikor már pár a kettős, kerül be ilyen is, de csak a történet végén és nem eltúlozva. Nem is lesz olyan korhatáros és realista részletes, mint amit egy bizonyos E. L. James divatba hozott.

Ebben a történetben ráadásul szimpatikusabb volt az a fél, amikor Lex és Gaby már járnak. Általában ott a vége, hogy összejönnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt kicsit kapunk abból is ízelítőt, milyen ez a boldogok, amíg meg nem. Azt is pozitívumnak éltem meg, hogy nem a klasszikus romantikus regény felépítményt követi a szerző. Onnantól, hogy Gaby és Lex összejöttek, működnek együtt. Gond van? Megoldják. Megvan a kommunikáció. Nem is vesznek össze valami mondvacsinált ürüggyel, hogy legyen még 100-150 oldal plusz. Helyette Ian az, akinek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a két számára fontos ember egymásban találta meg az igazit. Így sokkal jobban tetszett is a történet.

Lex és Gaby is jól eltalált karakterek. Ok, tipikusak is, de a szövegeik feldobják őket. Különösen tetszett a regény egészén végigvitt Lex Luthor becenév/poén. Így elfeledtette velem azt is, mennyire Van Dyken életművébe illik mindkét figura. A helyes, okos és gazdag srác, aki már kiélte magát. A szűzlány, aki mellett papucsállatkává nevelődik, és még élvezi is ezt. De ok, ez a szerző ismérve, legyen.

Ezt talán jobban élveztem az első résznél, de azért nagyon remélem, hogy ezzel vége a Szárnysegéd Bt. ügyeinek. Nagyon nagy a happy a végén.

Van Dyken: A randiguru szárnysegéde – Mint New Adult: 75% szexi hangulatú, eltér kissé a kliséktől, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 60% jó a stílusa, más hangulatomban jobban is tetszett volna. Csajos.