Fülszöveg: 

Amikor Izzy Astor felszállt a hazafelé tartó repülőre, semmi különösre nem számított; csak arra, ami egy átlagos ünnepi utazással együtt jár: tömeg, zsúfoltság, stressz.

De a mellette ülő pasi minden, csak nem átlagos. Nate Phelan sötét hajának, kék szemének és izgalmas, ám kissé nyers sármjának képtelen ellenállni. Le sem tudják tagadni a köztük pillanatok alatt fellobbanó vonzalmat. Izzy soha nem hitt a sorsban, de ezentúl fog. Pár perccel a felszállásuk után a repülő a Missouri folyóba zuhan, és ezzel végérvényesen megváltozik az életük. Ahogy ők maguk is.

Miután túlélik a balesetet, Nate bevonul a seregbe, míg Izzy a politikai pálya mellett dönt. Annak ellenére, hogy a baleset utáni évek alatt párszor találkoztak, az időzítés valahogy sosem tűnt jónak ahhoz, hogy kapcsolattá alakuljon a vonzalom. Végül az egyre veszélyesebbé váló Afganisztánban futnak össze, ahol Nate-et bízzák meg Izzy védelmével.

A férfi mindent megtenne, hogy biztonságban tudja a nőt. És még többet, hogy elnyerje a szívét…

Szerintem: 

Azt hiszem, megfejtettem Yarros tipikus sémáit. A bizalomhiányos lányok és a katonák, amit

kb. minden regényébe belenyom. Ha egymás után olvasok tőle, akkor még inkább feltűnő.

Ha ezt a részt nézem, a katonát a legkönnyebb felfedezni. A férfi főszereplő, Nate hivatásos katona, méghozzá különleges osztagos. Igaz, az első megjelenésekor még csak éppen jelentkezik a seregbe. Annyira nem jó tanuló, hogy teljes ösztöndíjat kapjon, így viszont majd a sereg állja a diplomáját. A történet során pedig ez lesz a nagybetűs szakmája, a különleges egységből, a legjobbak közül nem könnyű kiszállni. Pláne, ha a bűntudat is a helyén tartja.
Azt viszont nem írhatom, hogy a katona életről sok minden benne lenne. Inkább a lelki állapot, ahogy minden kapcsolata pár napra szorítkozik, mert nem mondhatja meg, hol állomásozik, milyen bevetésre jár. Nagyon sokat van külföldön. Ez nem az a hivatás, ami mellett könnyű lenne udvarolni vagy párkapcsolatban élni.
A túlélők bűntudatát nem kötném annyira a sereghez, az máshol is előfordulhatna, de Nate esetében az is része a csomagnak.

A problémás, bízni nem tudó női hős. Itt azért ez nem olyan sarkos. Izzy gyorsan felismeri, hogy neki Nate az igazi és próbálkoznak is együtt maradni. Izzy mondja a nagy szavakat, de Nate szakmája, ami az útjukba áll. Aztán elég egy félreértés – mert Izzy nem hiszi, hogy Nate hideg fejjel, valóban mindent felkínál neki és nem bánja meg utóbb. Így a lánykérést elhárítja, amit Nate sokkal sarkosabban értelmez és meg is van a nagy törés. Még nem is ezt rónám fel a nőnek, azt meg lehet érteni, ott és akkor miért nem mondott igent. De az, hogy magyarázat sem volt, meg amit utána művelt… Nate volt az, aki mondhatni monogám volt, és mindig várt a lányra. Izzy meg a jelenben menyasszonyként lép elénk, és bár Nate még mindig a szerelem az életében, nem az ő gyűrűjét hordja.

Itt is a női hőssel volt bajom. Annyira túlagyal és érez mindent, hogy azzal a saját életüket nehezíti meg. Hozzá képest Nate egyszerű és lehet tudni, mit és miért csinál, mit érez. Minimális a motiváció a tettei mögött: nagyon szerelmes és nagyon nem hiszi, hogy elég lenne a gazdag, elit családba született lánynak. Izzy viszont sűrűn túlbonyolít mindent és vannak olyan húzásai, amelyekkel maga sincs igazán tisztában. Az is ilyen, hogy miért hitte kicsit is, hogy boldog tud lenni egy olyan férfi mellett, aki mindig csak megbántotta, kihasználta és a szülei választása volt a neve és a pénze miatt.

A történet érdekessége különben az idősíkja kellene legyen. A jelenben Izzy a háborús övezetbe megy, hogy hazavigye riporter testvérét. Nate éppen az osztagban van, aminek vigyázni kell rá. Így kénytelenek szembenézni egymással és hogy miért ment szét a kapcsolatuk.
Közben pedig pörög vissza az idő, és megnézzük, hogyan ismerkedtek meg. Milyenek voltak a szakaszok, amikor együtt voltak. Mi volt a nagy törés. Így érünk oda vissza, hogy mi lesz most. Lehet még jövőjük? Vagy minden véget ér a háborúban, akár az életük is?

Összeáll, ötlet is akad benne, csak valamiért mégsem tudott megfogni. Kb. untam, hogy milyen drámákat ismételnek egymással és mennyire csak kínozzák egymást. Az egyik konfliktus van a regényben, amit nagyon egyszerűnek és már dühítőnek is érzek: kommunikációs elcsúszás. Ha megbeszélnek mindent sértődés és menekülés helyett, nincs ez az egész dráma. Igaz, akkor miről szólna a könyv…
Az is simán lehet, hogy csak nem bírom az ilyen éveket átfogó, egy-egy napot megvillantó, évekig egymást kerülgető történeteket. A Love, Rosie és az Egy nap sem tartozik a kedvenceim közé. Ezt simán melléjük tenném a polcra.

Viszont, olvasni meg könnyű. Gördülékeny, egyszerű, könnyed. Csajos limonádé háborús helyzettel és katonákkal. Mi is volt a címe, amiben az énekes lány házasodott a katonával a biztosításért? Nem jut eszembe, de annál ez jobban meg lett írva. Több benne az ötlet és sokkal kevesebb a kiborító részlet benne.

Biztosan nem lesz a kedvencem, jobbat is vártam, de igazán nem is szenvedtem vele. Csak szeretni se tudtam. Nekem a női tizenkettő egy tucat románc. Katonák ide vagy oda.

Idézet: 

– Tudod, mi a legjobb abban, hogy nem aggatunk erre címkét?
– Az irigylésre méltó szabadságom? – dörmögtem.
Felnevetett.
– Nem. A lehetőségek, Izzy. Ezek vagyunk mi. Csupa lehetőség.
Lehetőség. Pont ezért szerette a napfelkeltét.

– Ha életed hátralévő részében már csak egy filmet nézhetnél meg, akkor melyik lenne az? – kérdezte. […]
– A Gyűrűk ura utolsó része. A király visszatér lenne a nyertes – válaszoltam.