Múlt titkát rejtős, megcsalós, nyomozós, erőszakos.
Angela egyetlen dolgot akart az élettől: nyugodt életet magának és a fiának. Meglepődött, amikor az egyetemi tanár Jason nem maradt el mellőle, megkérte a kezét és apja akart lenni Spencernek is. A férfi mellett kényelmes élet várt rá: Jason könyve hatalmas siker lett, már politikai körökben is jegyezni kezdték. Ám nem kívánt figyelem vetül a családra, amikor az egyik gyakornoka nem kívánt közeledéssel vádolja meg a férfit. Mire elülnének a hullámok, újabb nő jelentkezik, ő már nemi erőszakért tesz feljelentést. Angela kiáll a férje mellett, aki egy viszonyt be is vall. Angela képes megbocsátani, de egyetlen dologra nagyon vigyáz: bármilyen rettenet is történik most Jason körül – a feljelentést tevő Kerry eltűnik, majd Jasont vádolják gyilkossággal -, annak titokban kell maradnia, hogy vele mi történt évekkel korábban. Mert talán nem az a legnagyobb titok, amit most mindenki fel akar deríteni.
Ez most kissé idióta lesz, de azért elmesélem. Eddig azt hittem, a szerző férfi. Már azt fogalmazgattam magamban, hogy arról fogok írni, mennyire jól elkapta egy nő lelki állapotát, és milyen érzelmekkel teli a szövege. Aztán megnéztem a borító hátsó felén a szerzőről szóló kis ismertetőt. Volt fotó is. Alafair Burke – nő. Így már nem olyan meglepő, hogy korrekt női thrillert írt.
Mert a regény alapvetően rendben van. Tetszett, ahogy két ügyet kapunk egy köteten belül. A felvezetés, az egész indulás azt sejteti, hogy az lesz a fontos, Jason valóban erőszakoló-e, vagy talán még gyilkos is? Ebben vizsgálódik a rendőrség, ebből indul a tárgyalás – bár a tárgyalótermi krimitől nagyon messze vagyunk, nincs is hagyományos tárgyalásos rész a cselekményben. Van viszont egy feleség, aki kétkedik és meghozza a saját döntéseit. Már itt az érzelmi részen van a súly, nem a tényleges nyomozáson.
Viszont – ahogy megy előre a történet, kiderül, mennyire színes Angela múltja. Szinte azt mondhatnám, semmi sem az, aminek látszik. Fokozatosan kapjuk a kirakós darabjait, és egy szörnyű, beteg történet kezd kibontakozni a múltból. Az a történet lesz, amiben igazi rejtély van és komoly drámai, megrázó súly. Nagyon hamar az a vonal sokkal jobban le is kötött, mint a jelen eseményei Jason ügyével. Sokkal botrányosabb, súlyosabb Angela története.
Amihez hozzájön, hogy a múltbeli szálban van a nagyon durva csavar. Voltak elképzeléseim arról, mit hoz ki belőle Burke, de ott sikerült meglepnie. A jelen cselekményében, ki a gyilkos és milyen ember igazából Jason, pont az lett, amit a regény első felében megtippeltem. Vagyis, nekem a múltbeli szál minden téren jobban tetszett.
Ehhez hozzájön, hogy Angela nem egy könnyű hősnő. Vagy inkább úgy fogalmazok, nem egyszerű vele szimpatizálni. Még amikor a látszat teljesen is ép: szerető feleség és családanya, egy álomnő jó külsővel, akkor is érezni, hogy a felszín alatt valami nagyon mocskos dolog lappang. Van a karakterében valami fenyegető, ami a végére már a beteg jelzőt is eléri. Alapjáraton bírom az antihősöket, de Angela nagyon nem volt szimpatikus. Az a lappangás, az a baljós előérzet, ami végig kísérte a megmozdulásait, elidegenített tőle nagyon hamar. A vége ismeretében még örülök is, hogy semmi szimpátia nincs bennem iránta.
A regény nagyon női, maga a szöveg is. Karakterközpontú, érzelmi oldalról van megfogva minden thriller szál is benne. Érzelemdús, ha azért szenvedélyesnek nem is nevezném a szerző stílusát.
Irodalmi mélységet természetesen nem kell keresni benne. Ez a kötet szórakoztatni, talán kicsit elborzasztani és meglepni szeretne. Ez több-kevesebb sikerrel össze is jön neki. Nem fogok olyan közhelyeket kihozni belőle, mint a senkit nem ismerhetünk igazán.
Korrekt, ha nem is a legemlékezetesebb női thriller a piacon.
Burke: Egy feleség dolga - Mint thriller: 70% érzelmi oldalról megfogott, kellően nyomasztó történet érdekes hőssel.
Szubjektíven: 60% a múlt meg tudott lepni, a jelenben viszont azt kaptam, amit vártam. Sötét.