Romantikus, nyomozós, bordélyos, alvilági üzelmes.

Botond élete első ránézésre sikertörténet: otthon bajba került, de Londonban már a saját cégét vezeti, sikeres és egy helyes, gazdag lányt vett feleségül – nem is érdekből, szerelemből. A látszat mögött azonban sok a fájdalom és a kín: a feleségét brutális támadás érte, és már nem az a nő, akit szeretett. Fontos neki, segíteni akar rajta, de a szerelem elmúlt és az intimitásnak is vége közöttük. Az irodában bonyolódik érzelemmentes viszonyba tűzoltásként. A cég jól megy, a sajátja, de az apósa segített elindítani és ennek megkéri máig az árát. Botond kénytelen a férfi drogját csempészni, bármennyire is szeretne tisztességesen megélni. Botond feladatkörébe tartozik az apósa ügyfeleinek szórakoztatása is, akiket bevisz a Red nevű különleges klubba. Amikor a rendbontás miatt intézkednie kell, szópárbajba bonyolódik a recepciós Bibivel telefonon. Látatlanul is vonzalom születik, melyet egy közös nyomozás és egymás megismerése még jobban elmélyít.

Legszívesebben Lakatos Levente könyveit két csoportra osztanám. Szürke 50 előtt és után. Már előtte is írt szerelmi szálakat, erotikát, volt a regényeinek egy bulváros oldala is. Ám ahogy bejött az a regény és siker lett, nőni kezdett az erotika. Egy-egy történetben a krimis vonal már csak jelzés értékű volt, máshol annyi sem. Mindkét rétegnek megvannak a rajongói. Én az első könyveket szerettem jobban.

Mindig reménykedem is, hogy az új kötet inkább thriller irányba lendül ki, nem a romantika felé. Mondanom se kell, sűrűn csalódom.

A Vörös egy kicsit mindkét csoportnak íródott. Van benne erős romantikus szál, ebben is szerepet kap az erotika, de bűnügy és alvilági üzelmek is akadnak benne bőven. Nincs nagy kedvem lemérni, milyen az arány. Most örülök annak, hogy volt ez is, az is.

A romantikus szál számomra túlzottan hihetetlen volt. Az már eleve lányregényes, hogy látatlanba, egy telefonon beszélgetve komoly vonzalom alakul ki a felek között. De az még inkább ilyen, ahogy pillanatok alatt, tulajdonképpen pár óra alatt annyira egymásba szeretnek, mintha hetek és randik sora telt volna el. Annyira nem szeretem, amikor vonzalom és szerelem így összemosódnak… ok, mivel sok mindent ki is mondtak, amit első randikon nem szokás, legalább elhitethetem magammal, hogy több ez vonzalomnál, fontos dolgokat tudnak meg egymásról, de az idő akkor is zavar.

Azon még merengek, mennyire szerettem a karaktereket. Míg nem olvastam pár rajongói véleményt, korrektnek éreztem őket. Az, ahogy Bibi a tűzfolttal küzd, annyira mai és releváns! Mert ez egy olyan kor, amikor a külső majdnem minden. Az, hogy ő ilyen hátránnyal indul, érdekesebbé teszi egy szimpla helyes hősnőnél. Botond vívja a maga harcait, nem egyszer elbukik. Nem egy hős lovag. De ezt szerettem benne. Fejlődhet, van rá igénye és ereje is. Ám jöttek a rajongói vélemények, több ilyet se nézek meg. Mert most nem értem, miért az a nagy rajongás? Belőlem nem tudtak ezek a szereplők ilyesmit kiváltani. Bírtam őket, de messze nem ennyire.

Végül, amire vártam. A krimi vonal. Botond apósa révén, egy londoni gyilkos és a bordély miatt is bonyolódnak az események. Nem meglepő, hogy minden összefügg. Ám amíg erre rájönnek, és minden rejtélyt megfejtenek, végig kell érniük a cselekményen. Volt már ennél jobb ügy Lakatos regényeiben, de ahogy már írtam, most ennek is tudtam örülni.

Ahogy annak is, hogy most kevesebb az erotika.

Plusz, hogy ugyanabban az univerzumban van elhelyezve, mint a többi Lakatos-regény. Külön történet, külön szereplőkkel, de van utalás, hogy ez ugyanaz a világ.

Van könyve, amit jobban szerettem. Volt, amit nem bírtam ennyire. Ez egy elment.

Lakatos: Vörös - Mint romantikus: 65% a krimi elem feldobja, jó a karakterábrázolás is, de meseszerű az alap.

Szubjektíven: 70% a stílusa olvastatta velem, szerettem a krimi betétet – a románcot nem.