Fülszöveg: 

Winslow ​Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti.

A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja.

Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni.

A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.

Szerintem: 

Egyszer érdekes lenne megnézni, ha valaki a romantikus krimi kifejezést hallja, melyik

zsánerre számít inkább. A szerelmi szál érdekli jobban, vagy a bűnügy? Én az utóbbi típusba tartozom, így csalódottan is vettem tudomásul, hogy szívem szerint ennek a regénynek nem adnék krimi címkét.

Az igaz, hogy a főszereplőnő rendőr, mi több, egyenesen a kisváros új seriffje. Az is igaz, hogy vannak esetek a környéken. Évek óta fiatal lányok lesznek egy bizonyos helyszínen öngyilkosok – és Winslow nagyon gyorsan arra a következtetésre jut, hogy ezek nem ilyen egyszerű történetek. Szerinte sorozatgyilkos ténykedik, és nem a kamaszok között lett divat véget vetni pont ott az életüknek. Annyit elismerek, hogy a végére több a krimi elem. Ha nem is maga a nyomozás, a gyilkossal való összecsapás és az igazság kiderítése megvan, miközben a főszereplők veszélybe kerülnek.

Csak, mindez a vége. Addig legfeljebb nagyon halovány mellékszál. Mert mit olvastam a regény, túlozva 80%-ában? Hogy Winslow egy csúnya szakítás után magányos, lazítani akar és szobára megy egy megnyerő idegennel, azt gondolván, átutazó, többet nem látja és kimossa a szervezetéből vele a magányt. Hogy Griffin túl sokat dolgozik, nincs ideje kapcsolatokra, ezért turistákkal bonyolódik legfeljebb egyéjszakás kalandokba. Ahogy egy komédiában is elférne, alaposan félreérti ez a két ember a helyzetet, és egy szenvedélyes estét töltenek együtt – hogy aztán a lehető legkínosabb módon derüljön ki, hogy az egyikük a kisváros vezető családjának a sarja, míg a másik az új seriff. Egyéjszakás kalandból jókora fejfájás, amit tetéz, hogy egyikük sem akar kapcsolatot – de olyan szinten vonzzák egymást, hogy nem bírják egymásról levenni a kezüket. A történet nagyjában titkos viszonyt folytatnak, rendszeresen megígérve egymásnak, hogy ez volt az utolsó közös estéjük, aztán mégiscsak rendszeres szex, összebújás és egyéb programok is jönnek sorra. Ha nem lenne annyira elkoptatott klisé, azon még nevetni is tudnék, hogy mennyire azt képzelik, titokban folytatják a kis kalandjukat, aztán a fél város azon drukkol, hogy maradjanak együtt a szüleik/nagyszüleik vezetésével.

Ez egy romantikus regény, amiben az a fő konfliktus, hogy el merik-e szánni magukat egy kapcsolatra. Meddig áltatják magukat azzal, hogy ez szex és más semmi.

El tudnék mondani mindent, amit az ilyen regények kapcsán el is szoktam. Hogy a szereplők nagyon egyszerűek, idealizáltak, és a személyes tragédiáik is csak azért vannak, hogy a másik fél begyógyíthassa a sebeket. Jó emberek – gúnyosan női mese szereplők –, jó célokkal, és a magányukat egymással majd fel tudják oldani. Kevés a mellékszereplő érdemben, nagyon kétszemélyes románc ez, amit csak a végére betett bűnügyi szál felgöngyölítése old fel kicsit.

A stílusában a túlfűtött érzelmek és belső gyötrődések megjelenítése, az érzelmesség a döntő elem. Szórakoztató és csajos akar lenni. Néha a humora be is jött annyira, hogy ne legyen rossz olvasni, ha nekem nagyon sok is volt, amíg Winslow és Griffin szenvelgett azon, hogy ez kapcsolat vagy sem.

A bűnügyi szál, bármilyen halovány is, tud dobni rajta, különben ez is csak egy tucat románc lenne.

Idézet:

Kisváros. A magánélet relatív.

Ne vedd magától értetődőnek az elmédet, Griffin. Vagy a szívedet. Mindkettő adomány. És ki tudja, hogy holnap működni fognak-e.