Fülszöveg: 

Az ifjú édesanya, Chelsea Clark elindul otthonról egy csajos estére… majd nyoma vész. A családja tudja, hogy magától soha nem hagyná hátra a két kisgyermekét. Kétségbeesett férje — aki egyben az első számú gyanúsított — felfogadja Morgant, hogy megtalálja a feleségét, és bebizonyítsa a férfi ártatlanságát.

Egyedülálló anyaként Morgan együttérez Chelsea családjával, és eltökéli, hogy megtalálja a nőt. Összeáll a magánnyomozóval, Lance Krugerrel, ám minél mélyebbre ássák magukat az ügybe, az annál fenyegetőbb lesz. Amikor Morgant zaklatni kezdi egy erőszakos szexuális ragadozó, minden és mindenki komoly veszélybe kerül, aki számára fontos.

Így Morgannek meg kell találnia egy eszelős bűnözőt, hogy megvédje a családját… de nem kell elhagynia az otthonát ahhoz, hogy megtalálja. Ő ugyanis a férfi következő célpontja.

Szerintem: 

Leigh tartja a szintet. Ha nagyon röviden akarnám a könyvet jellemezni, elég lenne annyi is, hogy

éppen olyan, mint az első kötet volt. Ami egyszerre jó is, meg nem is.

Az olvasó azt kapja, amit megszokott. Van egy olyan módon felépített krimi, hogy krimiként is lehessen értékelni a történetet. Ráadásul több oldalról, mert miközben Lance és Morgan az igazságot és a nőt keresik, azt is látjuk, mi történt az asszonnyal, hogyan küzd az életéért. Nem a komoly krimi, nem is tudtam aggódni a szereplők sorsáért, de szépen fel van építve. Látjuk, honnan hova tartanak, és miképpen szerzik meg a válaszokat.
Különben Chelsea még szimpatikusabb is volt, mint a mellékszál Morgan fenyegetettségével. Némileg erőltetettnek tűnt, hogy az olvasó drukkoljon a nőnek, de annyian védik, és annyira biztos helyen álló főszereplő, hogy igazán nem tudtam aggódni a fizikai épsége miatt.

Van egy olyan darabka is benne, amely a rendőrség ellen fogalmaz meg kritikát. Tim ideális gyanúsított, és felszínesen valóban sok minden mutat arra, hogy ő ártott a feleségének. Így a rendőrség rá koncentrál, és az igazság kevésbé tűnik fontosnak a részükről. Hasonlít a helyzet ahhoz, amiért Morgan kiábrándult az ügyészségi munkából. Megjegyzem itt, Morgan már nyomozó Lance cégénél, így már munkatársak is. Kissé ugyan fura, ahogy az ügyvédnő átvedlett nyomozóba, mert bizony nem ügyvédi feladatokat lát el most sem. Értem a regény szempontjából, ha fura is belegondolva. Mégiscsak van egy jó szakmája, diplomája, erre elmegy nyomozgatni minden előzmény nélkül. Csodálom is, hogy nem kellett magánnyomozói vizsgát tennie.

De, ahogy az előző kötetben, ebben sem a krimi az egyetlen vezető szál. Lance és Morgan között egyre inkább alakul valami, és Leigh képes azon húzni köztük a feszültséget, hogy mikor találnak egy kis időt, hogy kettesben és intim helyzetben legyenek. Mit ne mondjak, valahol tragikomikusnak találom, hogy a magánéleti szálon az a feszültség forrása, hogy mikor tudnak ágyba esni, mert valami mindig közbejön.
A korábbi kétségek nagyját lehúzta, és így nincs az a nagy szenvedés, ami korábban. Ettől könnyedebb is a történet, ha azért a nehézségek nem szűntek meg. Morgan még mindig egy háromgyerekes özvegy, ahogy Lance is a szülőjének gondviselője maradt.

Karakterfejlődés nincs. Mindenki maradt a szokott formájánál. Morgan, az együttérző és belevaló, aki nem fél a nehezebb helyzetekbe is belemenni. Lance, a sérülékeny és introvertált, akit a szerelem és az alakuló kapcsolata elkezd megnyitni, legalább a nő és a családja felé. Jó emberek, szép pár is. Romantikus regényesen el is van túlozva, ahogy a sorok között el van rejtve, hogy szép emberek is.
Visszatérnek a fix szereplők köröttük, éppen annyira jelen is vannak, hogy ne érződjön úgy, hogy ez teljesen Lance – Morgan körül forgó történet.

Olvasmányos most is. Sok a párbeszéd, nem ragad le egy.egy helyszín vagy tárgy vagy akármi bemutatásánál. Rövid és lényegre törő fejezetei vannak, mintha csak arra lennének kitalálva, hogy egyikből menjünk a másikba gyorsan.
Csajos, érzelmeket is ragozó kötet, de ebben fontos a krimi is, és nem csöpögős a románca. Csak van szerelmi szál is a nyomozópáros között.

Női kriminek még mindig jónak tartom. Kikapcsol. Komolyabb tartalma, vagy emlékezetessége nincs, de egyszeri olvasásra pont jó.